Humor

Ünnep

Végre!       Hó esik, veszem észre! Puhán érkezik a fehér oltott mészre.   Szánom, gyarló vagyok. mily förtelmény, mit itt írásként hagyok!   Baj van itten belül. Orvos mondta: nyugi! Majd elül!!   El? Fejemb?l a pára, azt [… Tovább]

Vers

Platónnak

  Platónnak   – apa! – hallom, a havas csúcsról szól fiú, fölérzek, merr?l j? pontosan a hang – oly ismer?s, akárha belülr?l jönne; sietek máris, de ki szólít? s engem? hisz tucatnyi férfi hallja köröttem épp ugyanezt, s figyel [… Tovább]

Vers

A kór tovább terjed

-saját fotó- Csíkszeredán, a Milleniumi templomban.*       A kór tovább terjed, nem ismer se istent, se embert. Fogunkat szorítjuk, penge-éles körömmel tenyerünkbe marunk, kezünkben tartjuk még az utolsó szalmaszálat…   …imádkozunk.   Valahol gyermek születik, vajúdás hangja lépi [… Tovább]

Vers

Niobé arca k?be zárul

Niobé Thébai királyné volt, akinek legszebbek voltak gyermekei a halandó asszonyok között, de b?nh?dnie kellett, mert elbizakodottságában az istenn?vel akarta felvenni a versenyt.       G?gös Thébai asszony, hangtalan szikla a bércen. Reményed Létó oltárán babérfa csontjába n?tt, lettél [… Tovább]

Novella

Tapírtalálat

  Dióbél királyfi, a buszpályaudvar peronján összefutott tapír alattvalójával, aki elsőre, uralkodóját levegőnek nézve, lomhán gyűjtötte tovább ormányával a földön nyüzsgő hangyákat. A királyfi sudáran nyeszlett, riasztó vékony alakja senkinek sem tűnt fel. Egy csenevész különcöt láttak benne csak, bár [… Tovább]

Vers

ntudat

nyílik az ajtó távoznak az árnyak ha kergetem az óra mutatóját és lemaradok mint álmaimról szobámban a rádió szól az éjszaka rövid póráz takaróm felszakad hajnal érkezik éhséggel bajjal a felh?k pereme alatt sugár illúzió hogy felmelegít képzelgés csak ébredni [… Tovább]

Vers

Hiába

A szó ahogyan buggyanott vagyok duzzadó ajkaidbanszemed ahogyan villan osztozom temetett titkaidbankezed ahogyan megremegálmodban magadhoz húzodvágyakból építettkönnyekkel szépítettelhagyott testemet aztán a sejteksüketennémán egymásnak jelelvekönyörögnekzokognak esdekelveösszeölelik a testedlökik a vérta szétfutó erekbe agyadban formáltdermed? holnapok helyetthiába kérikhiába sírjákszempillád alá hiába írjákhogy [… Tovább]

Novella

Az öreg olajfa árnyékában (1477)

Mindenkinek vannak gyökerei. Az enyémek messze délre nyúlnak.*          Paolo Placentio, az ifjú freskófestő sokat küzdött mostanában gondolataival, eszméivel, saját magával.   Az utolsó járvány majdnem megölte. Édesanyja és Francesco atya gondozta a beteget. Édesanyja gyógyfüvekből készült [… Tovább]

Novella

Kisjézus látomása

  Az úgy volt, hogy én szívesen lettem volna marha. Azután a szamár szerep jutott, amit nem fogadtam el; így lettem háromkirályok, ami színészi ambícióim netovábbját jelenthetné – három szerepben – egyszerre. De lányom még ennek is keresztbe tett. Elvégre [… Tovább]

Vers

Szerelem

    Maholnap betérhetsz! Kis, sarki fűszeres vagyok. Ilong, szucsong és teák… illatba foglalnám merszemet, káprázat-por, magja kiváló, szépen morzsolom a könnyeket, slendrián kézmozdulattal feléd int e várva várt magány.   *   Mert jóga ászana a nász-om, a kígyó [… Tovább]

Vers

melankolikus nyár

Hamis ígéretek, eltöltött szavakmás igájában, torz a tél, nyár és a tavasz.Csillagokat csaltunk le az égr?l,raktunk semmi-közepén semmib?l tüzet,melankolikus nyárban fogtuk a kapát,most saját szavaink dobnak ránk követ.Sok minden elszaladt, futunk magunk után,néha szekeret raktunk, s néztünk a tájba bután.Hasítottunk [… Tovább]