A piciny valóságban mondd, hol a helyed? Nem tudod, hogy hol keresd, ki és mi ő. Ha lenézel, megleled a fűben, bogárt találva fákon, bokrokon, a levélben, és ott van, ha rád nézek, egymás szemében. Ő nem szép, olyan, mint [… Tovább]
A piciny valóságban mondd, hol a helyed? Nem tudod, hogy hol keresd, ki és mi ő. Ha lenézel, megleled a fűben, bogárt találva fákon, bokrokon, a levélben, és ott van, ha rád nézek, egymás szemében. Ő nem szép, olyan, [… Tovább]
Hirtelen megjelennekvalamit akarnak.Mindent ami van.És csak akarnak,ahol nincs ott is keresnek,zord pofájuknakés a beleknek.Mindig jönnekmáskor máshogyfelzabálják a jogotaz életben maradáshoz.
A farkas bárányhúsra vágyik.A nyájból ki lesz a farkas?Ki elárul lesz a gyilkos,a vérre,húsra jön a falka. Ma aki barát,lehet árulógyenge madzag a lelkét tartja,saját őrületben vágyaa madzagot elvakarja . A lélek zuhan,lesz e tenyérki megragadjaa sötétből a világosravagy csak [… Tovább]
Mikor angyalok hulltak le az égből,megöltük őket,kelletek a szárnyaik, agyuk, húsuk. Angyalnak öltözve, szépkéntbitoroljuk a lelket,eladva a barátságot, szerelmet. Az anyagba szállva keressük a rendet.Tárgyainkban rend,érzelmeinkben összevisszaság lett, mert tartozni akarunk, kapaszkodni valamibe,egymás lábát fogjukés csak kevesen kapaszkodnak a szakadék [… Tovább]
Szemeid szépen hazudnak,belevonzanak az őszbe,naiv vándor ott ragadsz,hiába vagy társadalmunk hőse. Mert akinek lelke van,azt kitaszítják egy időre,ami kell, az a vad:a riadtsága, húsa és a bőre.
A fotó Teési-Vass Zsuzsanna munkája hasadni, szakadniméretrenagyon nehéz,majd szabnak,de aki merész,az hagyja, hogy elfújja a szél
Kicsi voltál és nagy akartál lenni,nagy és törhetetlen.Hűtötted, hevítetted magad.Kerested önnön valód a végletekbenés eltévedtél valahol,elhagytad magad.Vakon tapogatóztál, mint ahogy a sötétségbelepi a falakat,mohón és egyszerűen.Régóta vársz arra, valaki lámpát gyújtson,kézen fogva megmutassa az utat,de eddig csak sötét lényekkel találkoztál.Tohonyák [… Tovább]
Ház, pince, padlás, az örök körfolyosó, itt mindenki tud mindent, de senki sem tud semmit. A rémült ablakok egymásra merednek, szétmállott fogú cselédlépcsőn csak a részegek járnak haza. Kint zsibbad a város, itt nagy a csend. Mi olyanok vagyunk, mint [… Tovább]
Az erdőben virágokat kerestemősszel,ha találtam is, megriadt. Nincs semmim,a semmi vagyok.– A bolond.Ismersz engem és én is ismerlek. Én úgy vagyok, mint gyermek a világgal,összerakom, ahogy én ismerem,nincs kétség. Bizalom vanés szerelem. Tudom, sok kacat köztott az ismeretlen [… Tovább]
