!
Tanult költ? szárnyalása,
elutasító g?g
tárgyalása.
Én vagyok a bíró!
A sok rosszat
író.
Ám nálad a pálca,
nem dics, üres
tálca.
Kevélységedet feledd!
Mi rombol,
ne tedd!
Mert szegénység a”m?”,
ki dönt? áruló
avagy
h??
Á! Érzem a gy?lölet szelét…………
legyek sunyi
aljas
menyét?
——————————————————————-
Nem is írok újabb indoklást, olvasd el az el?z?t és az azt megel?z?t. Sajnálom.
A részletek részlete…(Pedig próbáltam komoly lenni)
…………………………
Áhítatos éneke a karnak,
üdvözl?- dics?
magasztosság
a templomi
dalnak.
………………….
………………….
Karácsony, te szent éj!
Jászolból
kin?tt,
varázslatos
Szentély.
……………………..
……………………..
Ó!! ?si id? kétezer éve,
megsárgult
aranykalászos
búza
kéve.
…………………
Valóban enyészeté a testünk?
Lelkünkkel
csupán
kékl? égre
bárányfelh?t
festünk?
………………….
Végre!
Hó esik, veszem észre!
Puhán érkezik
a fehér oltott
mészre.
Szánom, gyarló vagyok.
mily förtelmény,
mit itt írásként
hagyok!
Baj van itten belül.
Orvos mondta:
nyugi! Majd
elül!!
El? Fejemb?l a pára,
azt hiszem,
elég is lesz ez
mára.
Valami nem hagy nyugodni…
Részlet:-
Míg visítva röfögnek,
az angyalok
fent
a felh?kben
röhögnek.
Uram! Mily botor a szolga!
Mennyi
sok minden
lenne a
dolga…
De nem tör?dik mással, csupán:
élve virul,
szórakozásból
vágja az életet
kupán.
Magasztos jöv?! Hol a dics?
Ó nem, nem
vár rájuk így a
gyönyör?
para – dics.
Bizony keserves volt a tanulóid?
Makacs vagyok, hiszed?
Mikor lelkemet:
-tiszra lelkemet-
pokolra viszed.
Te fenn, én lenn, vád?
Mikor feddésre:
-lélek feddésre-
nyitod szád.
Hagyjuk, aludni mi fáj.
Maradjon csendben:
-h?s csendben-
a vádló száj.
Semmim nincs, mi kéne?
Én tudom, de nincs:
– sehol nincs-
Önzetlenség tiszta fénye……………..
Lár /T/vány
Annának volt, én ilyenre nem áhítok
s ha álmos vagyok, “DISZKRÉTEN” ásítok.
Még írni sem tudok elfogadó módban;
hiba minden egyes szóban……….
Vezessek kis könyvet, utónak, mi kor?
érjen évekig mint finom bor?
Ugyan! Inkább merengek azon:
Miért nem terem szöll?, gazon.
nsajnálat
Elfér ez két sorban;
rosszkor születtem, rossz korban.
Stréberként a gyáva lényem… halvány
Énekem szerintem, dal – mány!
Sietek tanulni, pedig nagyon fáraszt.
Agyamban a hiány, szilaj habokat áraszt!
Legyen mondom megadó hanggal…
Sose díjazzák mit áhítok, ranggal!
Kassák után nem is lehet, én a gyarló!
Aratás utáni medd?, üres tarló.
Ütem – ütemtelenség hiánya, tanítsál!
Inkább a pokol bugyrába mi mély, oda hajítsál!
Áldatlan állapot, csiszolni magamat…
Kényszerképzelgés: Más is hallja “hangomat”!
????
Hol itt az alkotói rendszer?
Mérgez? rontó vegyszer?!
Helyesen írni, rímek – szója,
azért is! Költ?k: Lója!
Nem vágyom rá, hisz tudod……
mikor kedvem a semmibe rúgod.
Ám a dednek sem mennek nekije,
ha valamit, mi nem világi rend –
– vesz a kis buksi fejibe.
Tégy így! S Nagy leszel! Ígérem!
Tanulmányaimat, újra “átkísérem”!
Akkor majd írok helyesen, tanulok…….
addig csak magamban….- halkulok!
Tanultam sokat, mérvet
hagytam másra az élvet
mely gyötörve ront rám
ó jaj! Be nem áll a szám!
Annyian “segítettek”, próba!
Írásban mondom el, nem szóba!
Ha kudarc mit érek, vállalom.
Nem kell lekicsinyl? szánalom.
Ám ha szavam a címzetthez érne…
Szám több kegyet, biz Isten! Nem kérne!
