Minden ránc-csókot lehelő őszön csitul a kín, de néha még üvöltöm: meddig élek így, bús átkozott? Talán e némán haldokló ősz kincséből valamit megint itt hagyott örökül, végül, mielőtt a rőt lomb a lehajló fáktól, – akár [… Tovább]
egy külvárosi reptér, két arc és huszonegy centi, legyen ez a díszlet. szerepben: a három (hatékonyságában különböz?) szégyen, miközben statisztálnak a tények, és drukkolnak a néz?téren az érvek. a súgó megöregszik és a függöny mögött, a rendez? tekintetében [… Tovább]
…ez egy álmom… Mellém bújt az éjjel valaki… Teste hideg volt és könny?. Szuszogását véltem hallani… Ijeszt? volt, de nem szörny?. Nem mertem ránézni, csak éreztem jelenlétét… Nem mertem kérdezni, csak éreztem leheletét… Átölelte a derekam, hozzám simult [… Tovább]
Ne rejtsd még mélyre szíved… hisz nyílik ott még virág… Nem kell még eltemetneda pilleszárnyú érzéseket,nem kell a sírt se ásnod,hogy beléfojtsd azt, mi még lehet…Ne rejtsd még mélyre szíved,jaj, ne zárd annyira el,hisz nyílik ott még virág,öntözgesd néha – [… Tovább]
kép: Megan Follows (Anne szerepében) a Kevin Sullivan-rendezte filmben L. M. Montgomery (1874-1942) kanadai írón?, hazánkban f?leg a m?veib?l készült "Anna" és "Váratlan utazás" c. filmsorozatok révén ismert. 1908-ban megjelent regényéb?l (Anne of Green Gables) készített fordításommal az ? [… Tovább]
Mondják, az idén pünkösdkor volt az eddigi legnagyobb búcsú Csíksomlyón.* A harmadik nap is tartalmasan telt el. A Kis Cohard megmászása után, a hegy tetejéről csodálatos panoráma tárult elénk. Lenn a mélyben a Gyilkos-tó, mellette a Békáshegy, távolabb [… Tovább]
Ma nem tudok verset írni… Csak hangodat akarom vésni dacos égi magányod földi keresztjébe, mert ez a konok huszonhét év nélküled úgy zuhant ma szelíd lelkemre, mint hangtalan zuhatag a ködfátyolba búvó ásító mélybe. Ma nem tudok verset írni… [… Tovább]
…Hagyjuk magunkat sodortatni az eseményekkel, édesnek érezzük, mert tiltott, s amikor így vagy úgy véget ér, titkon vagy bevallottan nagyon bánjuk és ajánljuk magunkat.* Ne hidd, hogy rólad szól ez a könyv, vagy hogy a akár csak szerepet [… Tovább]
… ha tudnékszép szavakatrejteni mindenkiszájába talán halenneegy hatalmasszekrénys ott csaklágyan zeng?hangoklapulnának lehetne életünk egy holdfényszonáta lábunkf?re sosemlépnekezünk a virágotsosemtépnél le hiába nem lennék ittidegenárvanem mennék sohasema menedékházba…
“Boldog esztendő legyen ez tinéktek, Érjetek még több s gyönyörűbb időket…” (Csokonai: A békekötésre – részlet)* Költőnek lenni csodálatos, nyomorúságos, felemelő, porba hullajtó nehezen megfogalmazható érzés. Az voltál. A legnagyobbak közül való. Szerettem volna Veled csavarogni az országban [… Tovább]
* hallod Izolda hogy morajlik a tenger tajtékot vet partra fut a habja ahol léptünk nyoma volt a homokban lassan semmivé simul – elnyeli perc gyermekét az idő szeretsz-e még mondd ki ápoltál sebemet kötözted [… Tovább]
Úgy érzem -már napok óta-,hogy megállt az id?, beles?rült egy különleges pillanatba,egy morzsányi csendbe,a lágy örömbe,amikor el?re látod, a boldogság jön el, olyan ez, mint mikor a néz?téren ülve belép a tapsvihar el?tti néma légvonat,vagy tudod, hogy a kép, mi [… Tovább]
korhadt falétra – fájón nyikorgó fokok – gyermekkor-illat korhadt falétrafájón nyikorgó fokokgyermekkor-illat félhomály és csendvastag süpped?s léptekemlék hívogat hálót sz? a póka petróleumlámpánötvenéves por háromlábú székfogó nélküli fiókelt?nt régi kor sárga újságokteker?s kávé?rl?szétfoszló id? méltatlan heveratlétika-bronzéremhideg mint a k? kerek [… Tovább]
Nem úgy látlak, mint ki vadul elragadegy tündérrózsában nyugvó gyermeket,s kit elbújtatnak patyolat-fellegek:ó, Halál, te nem az éj ármánya vagy! Éteri harmóniát tart pilléredkét aranyláncú, karcsú mérleg-karja,és oly gyöngéden ringatod a Hajnalújszülöttjét, mint megannyi ?s-lélek! Ígéreted régóta könny? s szabad,árnyadban [… Tovább]
Ha tudnám, hogy nézel,nem csinálnék olyant amit nem szabad, csak ha a szavad adnád, hogy nem fordulsz el, és a sódert mindig szabad szórni, akármilyen ünnepl?ruhában is vagyunk, ez a kis udvarunk titkos behajtogatott sarka, ha mindig nézel, akkor [… Tovább]
Rövid részlet a drámából INKVIZÍTOR: [elveszi az írást Cauchon-tól]: Ezennel megszabadulsz a kiközösítés veszélyét?l, ami fenyegetett. [Ledobja a papírt az asztalra]. JOHANNA: Köszönöm. INKVIZÍTOR: De amiért igen merészen vétkeztél Isten és a Szent Egyház ellen, és [… Tovább]
* Bíbor az alkony, állok a strázsán Múlnak az évek, egyre fogyok Bujdosok testem torz maradékán Gyötrik a lelkem ócska dalok Régen elvitte arcom a kalmár, Mélybe taszító, kapzsi idő Mit itt hagyott érte nem fiatal már Megtört, [… Tovább]
… ha akarodujjaid tenyerembe rejtemkezedetbátran nyújthatodfelémmegfoglaks magasbaemellek megmutatom Neked az igaz mesétmegtanítlakpillangóval magasra szállni fogom a kezeds veled leszekmindigha lábadeltéveds rossz útra tér…
Gulácsy Lajos művészete Lajos, emlékszel Váradon, tavasszal A kis csapszékben, hol Watteau lakott, Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal S tegnapnak láttad már a holnapot. A Köröst néztük és láttuk Velencét, A kávéházban Goethe [… Tovább]
* hasztalan szólítom de nem jön felelet dalomra bújik buzgó fényesség s arannyal önti földön ki jár lábamhoz térdel mezőn szekérnyi virág csodálva lantom bús énekét szarvas és medve tör utat erdő bozótján fák tiltó ágai közt együtt [… Tovább]
Csapó Dóra -III. osztályos tanuló Doba A négy évszak Tavasszal a szînes virágok kinyîlnak, Amire a pillangók, a méhecskék szállnak. Örvendezve jönnek vissza a vándormadarak, A régi fészkük helyett [… Tovább]
Az északi csillag fénye megkísérts az éj foganatja vándorlásra sújt,de ?riz a sír egy rejtelmes igét,s ha elriaszt a lét, megnyílik az út,hisz a remény örök világot ígér,hol angyali szárnyát libbenti a múlt;hófehér lelk? égi seregek,hívó szavamra értem jöjjetek!
Könny?lépt?, kócos szell? Lopva simít ágakat. Mint a vándor, messzi útról Újracsókol vágyakat. Hozzádbújó, kabátvet? Simogató, langymeleg Bódult fény? illatfelh? Ide-oda tekereg. Megemeli könny? sálad, Lenge árnyékként követ. Felkúszik a fák hegyébe, Folyó felett integet. Ellenállnál, [… Tovább]
Szürke személyiségelméletek – a körvonalaimat felismered. Egy fa most megint kígyóul beszél. Magában minket körvonalaz a szél. Beszámolót írnak a lomha fények. Hallgatunk. – Ne engedd, hogy meggyilkoljam magunk!
Francisco egy anyagias, álszent pap – pénzért adja el a lelkét a dráma oldalain. Boldogok a… Miatyánk, ki vagy a mennyekben, dicsértessék neved e szép napon lent a bankban, s fent a fellegekben, ott üdvösség, itt meg pénz a [… Tovább]
A közeljövőben publikált írásaim a hamarosan bemutatásra kerülő Mandragóra című vígjáték modernizált nyelvezetű drámájához íródtak. Hús Te vagy. Lelked, magad és a hús. Öledbe ölném őrizett magam. Lélegzeted. Sóhaj minden szavam. Ösvénypihék. Izzadságcsepp a bús végtelenjelet formázó köldökön. [… Tovább]
A lehetőségen felbuzdulva arra gondoltam, hogy a Hírek rovatban megosztanék veletek néhányat az azóta már csődbe ment Esti Hírlap kultúra rovatában szereplő, általam készített interjúk, riportok, esszék közül – olyanokat, amelyek érdeklődésetekre tarthatnak számot. Legközelebb Dr. Szűts László nyelvészprofesszorral olvashattok [… Tovább]
Látod, milyen egyszer?? Íriszedbe fullad egy este. Nem szólsz. Én sem. Minek? Magához szorít a csend. Látod? Hisz ilyen egyszer?. Megcsókolsz. Vissza. A kor testén tátongó fekete lyukak máris sz?kebbre veszik magukat.
Hányszor mondjam, ismételjem újra, és súgjam füledbe, kiabáljam ki a világnak: Szeretlek!? * Hányszor mondjam, ismételjem újra, és súgjam füledbe, kiabáljam ki a világnak: Szeretlek! Ahogy hagyom, hogy ez az érzés körbefussa testem, mint átható borzongás, fagyasztó hideglelés, [… Tovább]
Pár év kihagyás…de a következ? fejezetekben várható a magyarázat mindenre… Lassú léptekkel haladt az út túloldalán lév? hatalmas ház felé. Élvezte a tavasz friss leveg?jét. Kabátját összehúzta magán, miután egy kisebb szélroham belekapott a vastag szövetbe. Orrában érezte a [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!