Pongrácz Ágnes : Szeretem a szemed

Szeretem a szemed,
azt a zöld napot,
szeretem a kezed,
ami elhagyott.

Szeretem a hangod,
ami messze már,
szeretem az alkonyt,
és az éjszakát.

Szeretem a kedved,
amely hervadó,
szeretem az embert,
aki mérvadó.

Szeretem az ételt,
szeretem a sót,
szeretem, hogy érzed:
szeretem a szót.

Szeretem az angyalt,
szeretem nagyon,
s jó az, ha látsz annak,
amilyen vagyok.

2007 novembere

Legutóbbi módosítás: 2008.04.26. @ 17:54 :: Pongrácz Ágnes
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,