ÁÃ???lmodom… Bokáig járok a puha felh?ben. Álmodom… Bokáig járok a puha felh?ben. Mezítelen talpamat csiklandozza egy játékos pamacs. Befurakszik a lábujjaim közé, ha tehetné, a körmöm alá is bebújna. Nem érzek szilárd talajt. Vajon mi tart fenn? Mi [… Tovább]
…az emlékek rámtör? némaságát felveri egy nesz – talán elfutó egérlábak? – fölötte porfelh?… Felfelé osonok a korhadt, szürke létrán,szúette, csonkult minden egyes foka…de rég jártam itt, több évtizede táns még emlékszem arra, ahogy apámvíg-hangosan cserélte az akkorikorhadt létrát új, [… Tovább]
A gép nem színlel. Ha elromlott, nem működik. Az ember megpróbálja. * Most, amikor írásom olvassa, én a lap felső sarkából figyelem Önt. Ön is felpillant rám néha, és rögzíti memóriájában, ki is az az ember, akivel [… Tovább]
* Ősz. Ronda, rusnya novemberi reggel, igazi takonyhúzós, nedves, nyálkás, ködös időjárással. A hőmérséklet O° Celsius, tehát igen komoly mérséklet tapasztalható a hőben. Jó- vagy jobbérzésű ember, aki ad magára valamit, ilyenkor néhány nem kifejezetten Jókai [… Tovább]
Ez a könyv: kettő az egyben! Egy történet két asszonyról, akiknek a sorsa egy véletlen folytán pár pillanatra összekapcsolódott s ettől kezdve életútjuk hol párhuzamos, hol érinti egymást.* 6. fejezet Éjszaka az erdőben Julka futott–futott, [… Tovább]
… átölelt lassan a széla tátongó parton álltamapró kavicsokat dobáltam… els?ben volt a gyermekkoromhófehér volt és vidámmásodikban táncoló lépteimharmadikban rohanó éveimnegyedikben rejtelmes titkaims játékos éveim.. s most a kavicsokhullámhabban játszanak tovább…
