Jószay Magdolna : Régi padláson járva

…az emlékek rámtör? némaságát felveri egy nesz –
talán elfutó egérlábak? – fölötte porfelh?…

Felfelé osonok a korhadt, szürke létrán,
szúette, csonkult minden egyes foka…
de rég jártam itt, több évtizede tán
s még emlékszem arra, ahogy apám
víg-hangosan cserélte az akkori
korhadt létrát új, saját keze gyártotta,
masszív, sárgára festett létrára…
erre, melyen óvatosan haladok,
melynek összes foka fájdalmasan reccsen
minden bizonytalan mozdulatomra…
Benyitom az ódon, síró padlásajtót,
s mellbevág egy már elfeledettnek hitt
gyermekkori illat – "itthoni padlásszag"…
Vastag porréteg fedi a sok kacatot,
pókhálótömeg szövi át az összes limlomot…
a porban nyomok már rég nem látszanak,
zsákok, dobozok mennyi, de mennyi
kiselejtezett holmit tárolnak…
Lassított felvételként port fújok
egy lefelé fordított lyukas vödörr?l…
s leülök rá. El?jön egész gyermekkorom,
még az akkori hangokat is tisztán hallom.
Az érzések, mint folyam árja, zúgnak rám,
mintha más világba érkeznék… itt az id? megállt!
A padláslyukon át besz?r?d? fénypásztát
megtöri az ott pihen?, moccanó galambpár…
Kinézek a résen, milyen érdekes, hogy az azóta
forgalmassá lett úton most épp nem autócsoda
száguld, de lovasszekér ballag, bakján
az ember egykedv?n törli meg homlokát…
egyre halkul a lópaták zaja… majd újra csend lesz.
S az emlékek rámtör? némaságát felveri egy nesz –
talán elfutó egérlábak? – fölötte porfelh?…
– s látom a feld?lt petróleumlámpa mellett
szakadt, els?osztályos olvasókönyvemet,
els? macim lógó, piszkosszürke karját,
öcsém kilyukadt, fakó b?rlabdáját,
nagyanyám örök élet? bádoglocsolóját -,
s egyszerre érzem az évtizedek óta
összeszokott tárgyak összefüggéstelen harmóniáját,
a fájón szép gyermekkor mesés illúzióját,
valami "ilyen-soha-többé-nem lesz" fájó vágyódását –
majd magamhoz térek, s szívem sajgását
tárgyilagossá er?ltetve ésszel suttogom:
– íme, egy más dimenzió… egy rég elmúlt világ…
ne sajnáld… haladjunk, menjünk tovább…
Legutóbb szerkesztette - Jószay Magdolna
Szerző Jószay Magdolna 210 Írás
Nyomdász voltam sokáig, jelenleg kiadóban dolgozom szerkesztő-tördelő-korrektorként. Nagyon szeretem a verseket, magamat ösztönverselőnek mondanám, ugyanúgy előfordulnak szabad- és prózaversek nálam, mint versszerű gondolatok, rímesebb versformák. Témáim főleg emberi érzésekről, emberi kapcsolatokon való meditálásokról, de természetről, családomról, macskáimról ugyanúgy szólhatnak. Egy könyvem jelent meg, Aranygondolatok címen, mely saját eddigi életem olvasmányainak zöméből kézzel kiírt - eddig még más által ki nem gyűjtött - majd nyilván beszedett, betördelt gondolatok gyűjteménye. Az Index Fórumon van Gyöngyszemek, kavicsok, aranygondolatok c. irodalmi topikom, melyet 1 éve nyitottam Bűvössárkány nicknéven. Amatőrként verselek, azt tartom, könnyebb elviselni örömet, bánatot, fájdalmat, tragédiát, ha ezeket az érzéseket kiírjuk magunkból.