Életrajz

Azon a nyáron, amikor kisdobos lettem Alpáron nyaraltunk öcsémmel, alpári mamánál és tatánál. Meleg nyár volt nagyon, éjszakánként kint aludtunk a tornácon, igazi tornácos parasztházuk volt, utcára merőlegesen, hosszú ház, középen konyha és két szélén a szobák. Egyszer, amikor alpári [… Tovább]

Nem gondolta volna, hogy Amerikába ennyire nehéz lesz jegyet kapnia. Másodosztályra és első osztályra már csak egy hónapos várakozás után lehetett jegyet kapni. Jancsi hiába vetett be minden elképzelhető turpisságot, nem járt sikerrel. A szerencse mégis mellé szegődött. Az egyik [… Tovább]

A vonat lassan döcögött célja felé. Jancsi egy darabig bírta tartani magát, ám az álom nagyobb úr volt, és mély álomba döntötte. Nem tudta pontosan mennyi idő, amíg Nápolyba ér. Úgy számolta körülbelül a délelőtti órákban fog megérkezni. – Meg [… Tovább]

  A Szegedi Egyetemen tanított. Taknyos 25 éves tanársegéd. Így minden nemszeretem munkát rálőcsöltek. Egyik tanévben megkapta a ráképzősöket. Mi az, hogy ráképzős? Olyan történelemtanárok, akiknek csak főiskolai diplomájuk volt, így csak általánosban taníthattak. Ha elvégzik a “ráképzést”, gimnáziumban is [… Tovább]

Minden út Rómába vezet, ahogy a régi rómaiak mondták. Jancsi nem biztos, hogy ismerte ezt a mondást. Már késő délutánra járt az idő, mikor a vonat bepöfögött a Terminire, Róma főpályaudvarára. A nagy hangzavar szokatlan volt Jancsinak. Mindenki egyszerre akart [… Tovább]

Mariska nem mondott igazat az apjának. Letagadta, hogy Jancsi hagyott egy kis levelet számára. Nem akarta, hogy az apja tovább folytassa a kirohanásait Jancsi ellen. Nem volt abban a levélben semmi különös. Jancsi szokásos siráma, hogy Clara meglopta, és ő [… Tovább]

  Jancsi nem hazudtolta meg magát. A „gyengébbik nem” iránti vonzalma most sem hagyta nyugodni. Szemrevalónak találta Veronikát, és úgy gondolta, Rómáig éppen van elég ideje ahhoz, hogy levegye a lábairól. – Mondja, kedves Veronika, magácska ismeri kicsit Rómát?- kérdezte [… Tovább]

  Sosem hittem, hogy szép vagyok. A téma nem érdekelt. Éltem gyermeki életem: az iskolát, a zongoraórákat Flóra nénivel, a külön németet Czéhmester tanár úrral, aki megállított a kapunk előtt, és arról beszélt kissé zavarosan, hogy minden bennem van, ha [… Tovább]

Szemelvények   A borzalmakhoz is hozzá kényszerültek szokni. Repülők zúgtak el, északról időnként zúdultak a német lövedékek a Sió fölött a falura, a Kálváriáról és a Várból pedig válaszoltak rá az oroszok. Küldözték egymásnak pusztító üzeneteiket, zavartalanul, mintha közöttük nem [… Tovább]

Házunk az 50-es években   Mielőtt végleg kiléptek abból a lakásból, ahol eddigi életük zajlott, Aranka megállt a szobaajtóban. A csupasz falak közt megelevenedett a múlt… Az első télen itt fagyott leheletük a duplaágy végére, itt szülte két gyermekét — [… Tovább]

    Árpi, az öcsém újra minden kimenőre eljött értem, kivitt sétálni, hogy erősödjek. Egy ilyen séta alkalmával azt kérdezte tőlem: — Te milyennek találod a Judit nevet? — Szépnek. Miért? — néztem rá, és Klári unakahúgunk kislányára gondolva, ízlelgettem [… Tovább]

Fotó: network.hu   Legutóbb szerkesztette 2014.11.04. @ 07:20 – Kőmüves Klára

  Napok óta mocorog, ficereg bennem a címadó kérdés. Tudom, nem lehet addig kisöpörni az agyamból, míg neki nem látok a megkeresésnek. Merthogy, az életemről van szó. Nem a létezésemről, hanem a sorsomról. A szerencsémről, a szerencsétlenségeimről. A találkozásaimról. A [… Tovább]