Ifjúságom nagyra törésében kikértem örökségem, Uram,
követeltem, adj annyi aranyat, sikert, n?t,
amennyivel a világban-rejl? titkokat meghódíthatom.
Követtem a vágy szédületét, a távolba-húzó ösvény ívét,
mostanra már: cifra ruháimat elny?ttem, csizmám sarka
levásott, homálya lett az értelemnek, s nem találtam
meg azt az asszonyt, akir?l álmaim álma álmodott.
Semmirekell? fiad, hálátlan béresedként itt térdepelek
kapud árnyékában, mély barázdákat vájtak arcomon
?sz hajú szolgabíráid, az elfecsérelt évek. Ma már csak
annyit kérek, Uram, fogadj vissza koldus-mivoltomban,
kérgesre dolgoznám kezem, hogy megszolgálhassam
kegyelmed, h?tlenségem miatt elhullajtott könnyeidet.
