Nap: 2012.02.20.

  Rád nézek. Nem tudom, jól látlak-e. Nem a szemüveg miatt, lehet kontaktlencse is. Túl közel sem vagy, hogy ne lássalak a nagy közelségtől; már elég régen ismerlek. Helyzetem végül is ideális, nem próbálom túlfantáziálni, amit látok. Nem ismerhetlek meg: [… Tovább]

  Örökké ugyanúgy, tízpercenként körbe, – műanyagpatáink nem érnek betont – szédülni kívánók kígyólánca görbe s a kasszánál mindenki vásárol zsetont.   Kik hátunkon ültek, örökre elhagytak, idegenek jönnek – kolompjuk már cseng – aranyozott tükrök hullámvasutaznak, s mi kábultan [… Tovább]

Vajon púpos volt-e Kálmán a Könyves Vagy csalt már akkor is a Krónika Akár így akár úgy okos volt Gy?zött itt s amott Barát lett Szicília Eltörölte a halálbüntetést A kínzásoknak is véget vetett ? mondta azt is boszorkányok pedig [… Tovább]

Csak bajlódtam a szúrós ágakat, a kezem vérzett, klottgatyám szakadt, a lombos titok, meg a félelem, a csúcsig nyúzta többször is kezem, és hagyta csúszni makacs ujjamat, ahogy a repedt kérgére tapadt, de fehér fürtjük íze, Istenem, még most is [… Tovább]

villám csapott hogy forgáccsá   „Verset is bárhonnét indíthatok, lét-kérdéssé lesz, hiába kerülném.” Petz György: Objektív szöveg   létkérdéssé verseljük magunkat ha kavicsbánya lennénk apránként ha bazalt aprítani kéne ha egyéniség akkor fatörzs ami villám csapott hogy forgáccsá az integritását [… Tovább]

(III. változatban)     Belebotlom a vaskos kőbe, (amire úgy emlékszem), mintha már elhagytam volna. Gyors léptekben utánam csahol, követ, árnyékként kísért, aztán meg emleget. Porba tipor, ne felejtsem, ki volt, s mivé lett, mi az, ami összehoz minket; a [… Tovább]