Nap: 2012.02.22.

2012 február 22. A kerítés éjjel, mint megannyi felkiáltójel, ?rzik a portát, tüskéin a hold tépázza rongyosra a fodros fény-sz?tte ruháját. A csend beleharap a puha, párás leveg?be. A fák ágai magukba szívják kutyák ugatását, megsz?rik az üzenetet és továbbadják [… Tovább]

*         Bágyadt oszlopok könnyezve dőlnek el a hajnali ébredésben, dermedt lelkük lassan párolog.   (sorsuk mily konok)   A házak árnyékot szülnek, fagyott kínjuk enyhül fényben bújócskázva.   (árkádokat koronázva)   Bús tél hamvait két marokra [… Tovább]

Veronika meg akar kapni, de magabiztos fehér fogai sem tudják bevilágítani huszonnégy királyn?m homlokát. Miel?tt összefüggéstelenül abbahagyja a fogmosást, Veronika megüzeni: Az erd?b?l elt?ntek a gallok, illetve Franciaország kétszeres Európa-, és egyszeres Világbajnok.   A futár Alexandriába siet, ahol filmstúdiót  alapít, és [… Tovább]

Mégis mélyülsz bennem, mint vadban az ösztön.   Szeretnék kikerülni ebb?l a buta senkit várásból.Mégis mélyülsz bennem,mint vadban az ösztön. Mért nem segítesz? Kiszagoltak akutyák. Létezz pihét görbít? álmomban, és t?nj el a reggeli tea g?zzel, a pirítós giotinban, a [… Tovább]

2012 február 21. A függöny mint lián kúszik felfelé az ablakon, kint járókelők gurulnak el, és a megállóban egy cövekverő dolgozik a várakozókon.   Az ablak lelóg egészen a padlóig, de a Nap kiégette egy hosszú csíkon. A kanapé mint, [… Tovább]

                                                              felháborodást exportálva                                                               rögvest tévedéseibe fojtanák                                                                ki nem átall                                                               a nevükön nevezni                                                               megtévesztésbe fúlt                                                               háborodottakat                                                                 a mederszint alá apadt                                                               egykori fősodor                                                               mértékadóktól                                                               művileg folyammá duzzasztva                                                               verbális tankok feldübörgésére                                                                [… Tovább]

Saját fotó – Márton, Mirr és Murr Lehet, hogy a borúsabb napokon sokat ülök a gép el?tt, de attól nem vagyok a világhálót kényszeresen élvez?, hiszen ma már ablakot nyitottam a tavasznak is – na, jó, a szomszéd ravasznak címez, mert azt hiszi, [… Tovább]

Gyakran álmodtam szépeket, de ködben elúszó fényre-ébredések fakasztottak mindig újra keserű, csalódottság-szürke könnyeket.     Kértem kegyelmet százezerszer sírva, esdekelve, vádló “miért”jeimre – nincs válasz azóta sem. Mégis, néha még kapaszkodom semmibe hajló álmaimba, és fojtott indulattal kérdezem: miért hagyott remények [… Tovább]

Bezárt ablakon túl lélegzik az élet,   ebben a furcsa szobában is csak én félek.   Mindenki súlytalan-szabadon szalad, testem fehér síkok közé zárva marad. Innen a t?zfalra látok, ismer?sen-lehangoló, rosszkedvem is ilyen, kényelmes puha kagyló, mely bezárva tart, de [… Tovább]