Bódizs Péter Szerző
Vezetéknév
Bódizs
Keresztnév
Péter
11 hónap 4 komment

 

Mint út porában járó rühes tacskó,

gondolatom úgy kergetem mérsékelt

er?vel, mint szélben cikázó zacskót.

Fejemben csak közhelyekkel kibélelt

?rület pihen. Csak ilyen klisé-telt

képek élnek bennem úgy igazából:

miért van az, hogy egyszer sem kísérelt

megmenteni engem a kedves Amor?

 

Nem választhattam, id?m sem volt tenger,

engem is csapott már arcon szerelem

els? látásra, és hogy milyen ember,

nem is tudhattam. Nekem nem kenyerem

e zsákból kihúzott macska kegyelem

nélkül. Ki éles karmokkal vernyákol

és megaláz, kiben nincs önfegyelem.

Hát pusztulj el bennem te kedves Amor!

 

Megtanultam sárban sírni a Holdnak

térden állva, simogattam tenyérrel

a Földanyánkat, hogy ha felkel holnap

a Társa, tele lehessek reménnyel:

Könnyeimb?l részegségig te még nyelj,

szívj sós szerelmet a könnycsatornámból

?sanyánk! És kérlek soha ne nézd el

mit megtesz velem ez a kedves Amor!

 

Szerelemisten, belém ne merészelj

újból döfni! Tartsd magad t?lem távol!

Légy inkább ember, szerelmes, ne szégyellj

majd felkelni Te is az út porából!

Budapest 2012. február 16.

 

1 év 7 komment

Egyperces, – remélhet?leg – humoros makáma, gyerekeknek.

Történt egyszer, réges-régen, állt egy fa a furcsa nev? Rétes réten. Azonban ez a fa, különleges fa volt, mert er?s, vastag törzsébe, mely nyúlánk ágakkal tagolt, az volt vésve, szép bet?kkel: Tollas Lajos. Ám e név gazdája nem egy holmi kisiparos, hanem maga a mi kedves fánk a rét közepén, akinek tilos nevetni a nem hétköznapi nevén.

Tollas Lajos egyedi volt a maga nemében, hiszen tollas volt leveles helyett. De nem viccelek, nem, én nem. Zöld tollai közt bujdosott minden mókus, cinege, nem zavarta ?ket e különös kinézet, hiszed-e? Úgy hírlett, az anyja fa volt, az apja egy madár, de oly’ rég állt ott Lajos, ki tudja biztosra ezt ma már? Kedves f?h?sünk büszke volt a toll-koronájára, hitte, ha teremne gyümölcsöt, mindenki rájárna.

Volt még fa a közelben, de ?k Lajost madárnak nézték, azt mondták neki:

ââ?â?¬ Te, Tollas Lajos, nézz szét! Mire fel ez a nagy, páváskodó önbizalom? Nézd, mi van minden fa tetején? Az biza’ lomb!

Egy darabig szomorú f?zfát játszott kedves barátunk, lehajtotta nyúlt ágait, a földet söpörte, de ráunt. Felemelte azt az ágas-bogas, kócos tollkoszorút, megrázta magát, nem játszotta többé a nagy szomorút. Lepotyogott róla minden állat, elszálltak a cinegék, (tudtad, hogy e csöpp madarak háta és a feje kék?) Belekezdett a hosszú magyarázkodó mondandóba, de a többi fa csak legyintett egyet és azt mondta: jó’ va’. Ennyiben maradt az egész, Lajosnak ez nem számított. Azért talán bele tudott volna kötni a többi fába itt-ott.

Egyszer aztán egy vad viharos éjszakán (azt mondják, hogy éjfélkor történt talán), akkora forgószél kerekedett hirtelen a semmib?l, hogy azt hihettük, szegény Lajos majd kid?l. Ám egészen más történt, faurunk gyökeresen megváltozott, hiszen a szél gyökerest?l kiszakította, Lajos imádkozott. Tollas barátunk kitárta ágait, tollai rezegtek, akár a kocsonya. Az ég lányai de zengtek, süvöltöttek fabarátunk toll-levelein keresztül, ? felemelkedett és örült magának veszettül, majd azt üvöltötte a semmibe: „hasta la vista”. Lajos elrepült, nem tudni hova, nem nézett vissza.

Azóta senki se látott tollas, repked? fákat, csak elvétve írnak róluk buta makámákat.

 

Budapest, 2012. február 2.

 

11 hónap 7 komment

 

Zúzmara erd?
válik a tájból,
ködfala rejt?,
hallgat a távol.

 

Hótakaró ér
végig a tájon,
álmodozó tél
alszik a fákon.

 

Dérleped?t ölt
lelkem a fagytól.
Hószavakat költ
h?vös anyagból;

 

Enyhe tavasszá
olvad a tél majd.
Pille szabaddá
így lesz a sóhaj.

 

____________________________

Budapest 2011. december 14.

 

 

(kép forrása:  http://gorbekor.hu/k%C3%A9p/t%C3%A9lbe-mer%C3%BClt-dermedt-t%C3%A1j)

8 hónap 10 komment

Lombok alatt kétely a csősz,
felfedi őt végleg az ősz.

 

Őt ölelem még remegőn
vad-viharos nyári esőn.
Ajkaimon csókja alél,
mért szavakat tép meg a szél.

Lombok alatt kétely a csősz,
felfedi őt végleg az ősz.
Sóhaja tör szívemen át,

féltve döfő jéghegye vág.

Hóba borult ó a remény
elhidegült tél közepén.
Szívem alant hóba fagyott,
lelkem a bús elhagyatott.

Szép tavaszom várd a csodát,
s én az utolsó vacsorát.
Arcomon ég csókja, mi fáj.
Rég hazudók ajkai már.

 

 

9 év 5 komment

Még nem írlak le,
Még nem írok rólad.

 

 

 

Még nem írlak le,

Még nem írok rólad.

Nem költök verset,

se nem szakító dalt.

 

Még reménykedjél,

Még álmodozz rólam.

 

Nem végeztünk végleg,

Számít minden sóhaj.

 

 

11 hónap 8 komment

Hatásvadász szavak
hagyják, hogy levadásszanak
bennem minden vadat.

 

 

Sietve üzennek hadat
böszme ösztöneimnek.
Álmos szelídség ihlet
nyájasságot, buta rímet.

A szerelem bekerített.

10 év 1 Komment

Keress új Földet fagyos Hold!

 

 

Keress új Földet, fagyos Hold!
Úgyis régen bókolt
már neked, te ezüst társ,
ki sosem társz
titkot a Föld elé.

Keringj más szerelmes körül,
ki majd ugyanúgy örül
minden éjjel hideg
arcodnak. Elvileg
mindörökre.

Hagyd meg a csillagoknak az eget!
Hogy játszhassák a f?szerepet,
hogy csak pillogjanak a Földre.
A filmben, amiben a Hold közölte,
hogy elhagy mindörökre.

 

 

 

1 év 2 komment

Álom szárnyán,
Magast mászván,
Noé bárkán,
Mélyben állván,

Keresd a létet,
amit eléd tett
a ny?gös élet
z?r?sséget
nem kihagyva,
És a hagyma
megkönnyeztet,
ha felszeletelted.

Élet magja darabokban,
darabkáit hazahoztam,
Földbe tettem, elástam,
Hátha kihajt, bevártam,
Zöld karokkal nyúlt az égbe,
Gyökereket vájt a mélybe,

Sírtál te t?le?
Mi lett bel?le?
Kivirágzott,
Ahogy ázott
könnyeidben…

Budapest, 2010-06-06.

11 év 2 komment

nem nekem való már az írás,
sosem volt az, nekem való

nem lehet haló már a sírás,
ahogy holtak sem elhalók

énnekem való már az érett,
mi nem vagyok, ha mondható

édesen ragyog már a képzett
szabályosság, mi látható

 

2009. Október 29.

12 év 5 komment

Én vagyok a láng:
pislákoló, félve ég?,
fényl? és remél?.

Te vagy a gyermek:
lobbanékony, merész kísérl?,
huncutság a kísér?d.

Közel léptél, beléd kaptam,
másodjára óvatosabban.
Harmadjára bátortalan lépsz felém,
de kíváncsiságod határtalan.

Bódizs Péter Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.