Mint út porában járó rühes tacskó, gondolatom úgy kergetem mérsékelt er?vel, mint szélben cikázó zacskót. Fejemben csak közhelyekkel kibélelt ?rület pihen. Csak ilyen klisé-telt képek élnek bennem úgy igazából: miért van az, hogy egyszer sem kísérelt megmenteni engem a [… Tovább]
Egyperces, – remélhet?leg – humoros makáma, gyerekeknek. Történt egyszer, réges-régen, állt egy fa a furcsa nev? Rétes réten. Azonban ez a fa, különleges fa volt, mert er?s, vastag törzsébe, mely nyúlánk ágakkal tagolt, az volt vésve, szép bet?kkel: Tollas Lajos. [… Tovább]
Zúzmara erd?válik a tájból,ködfala rejt?,hallgat a távol. Hótakaró érvégig a tájon,álmodozó télalszik a fákon. Dérleped?t öltlelkem a fagytól.Hószavakat költh?vös anyagból; Enyhe tavasszáolvad a tél majd.Pille szabaddáígy lesz a sóhaj. ____________________________ Budapest 2011. december 14. (kép forrása: http://gorbekor.hu/k%C3%A9p/t%C3%A9lbe-mer%C3%BClt-dermedt-t%C3%A1j)
Lombok alatt kétely a csősz, felfedi őt végleg az ősz. Őt ölelem még remegőn vad-viharos nyári esőn. Ajkaimon csókja alél, mért szavakat tép meg a szél. Lombok alatt kétely a csősz, felfedi őt végleg az ősz. Sóhaja tör szívemen át, féltve döfő [… Tovább]
Még nem írlak le, Még nem írok rólad. Még nem írlak le, Még nem írok rólad. Nem költök verset, se nem szakító dalt. Még reménykedjél, Még álmodozz rólam. Nem végeztünk végleg, Számít minden sóhaj. [… Tovább]
Hatásvadász szavak hagyják, hogy levadásszanak bennem minden vadat. Sietve üzennek hadatböszme ösztöneimnek.Álmos szelídség ihletnyájasságot, buta rímet. A szerelem bekerített.
Keress új Földet fagyos Hold! Keress új Földet, fagyos Hold!Úgyis régen bókoltmár neked, te ezüst társ,ki sosem társztitkot a Föld elé. Keringj más szerelmes körül,ki majd ugyanúgy örülminden éjjel hidegarcodnak. Elvilegmindörökre. Hagyd meg a csillagoknak az eget!Hogy játszhassák a [… Tovább]
Álom szárnyán, Magast mászván, Noé bárkán, Mélyben állván, Keresd a létet, amit eléd tett a ny?gös élet z?r?sséget nem kihagyva, És a hagyma megkönnyeztet, ha felszeletelted. Élet magja darabokban, darabkáit hazahoztam, Földbe tettem, elástam, Hátha kihajt, bevártam, Zöld karokkal nyúlt [… Tovább]
nem nekem való már az írás,sosem volt az, nekem való nem lehet haló már a sírás,ahogy holtak sem elhalók énnekem való már az érett,mi nem vagyok, ha mondható édesen ragyog már a képzettszabályosság, mi látható 2009. Október 29.
Én vagyok a láng:pislákoló, félve ég?,fényl? és remél?. Te vagy a gyermek:lobbanékony, merész kísérl?,huncutság a kísér?d. Közel léptél, beléd kaptam,másodjára óvatosabban.Harmadjára bátortalan lépsz felém,de kíváncsiságod határtalan.
