*
Bágyadt oszlopok
könnyezve dőlnek el
a hajnali ébredésben,
dermedt lelkük
lassan párolog.
(sorsuk mily konok)
A házak árnyékot szülnek,
fagyott kínjuk enyhül
fényben bújócskázva.
(árkádokat koronázva)
Bús tél hamvait
két marokra
marja a víg tavasz,
rászórja élőre, holtra,
– Ébredjetek!
(ébredjetek)
Legutóbbi módosítás: 2012.02.22. @ 12:10 :: Thököly Vajk