Vers

Csobbanás

  Telehold sárga fénye Lecsorgott az Ér vizébe Satnya fűz szűzi teste Dísznek magára kente Haragos hínár húzta Fényében fulladozva Rám kacsintott a Nap Füzek Zöld levelévé vált Fakó  hajam A csobbanás rám fagyott Vigyorom kavarta a szél Ajkam üvöltött [… Tovább]

Vers

Zöd-piros-sárga teg

Szeretnem kellett volna Ady költészetét. Egyáltalán az életükön átfuldoklókat.     A szivárványban azt szerettem, hogy két-, három-, hétszín?. Változatos. Az állandó folyamat Istenek dolga. Nekem három Istenem volt. Egy igazi, egy ördögi és egy átmeneti. Amikor el?ször kimosta számból [… Tovább]

Vers

A Magányos harcos

  Feleslegesen telnek a napok,hisz mind egyforma   Egyre csak ürül a konyhakasszaés a hideg minden lépésnéla talpamba veri az észrevehetetlen jelenlétét.   Ne is vesd le a kabátod,ahhoz túl fagyos a hangulat,de ne félj, mert id?nkéntsikerül kitépkedni a gondolataimata [… Tovább]

Novella

Jó dolgában

        Szalmavackán csak forgolódott, a marhák is szétbőgték magukat, hogy valahová, az istállón kívülre szorítsák a csendes mínusz húsz fokot. Fogcogva csendeskedett az a figyelő, ablaktalan és tenyérnyi hézagú ajtók között. Egy kis szalma lángja lobogott a [… Tovább]

Vers

E föld amit kaptunk

E föld ahol élünk, amit kaptunk,De Sátán uralkodhat rajtunk,Csak gyarló emberek vagyunk,Hiszen a csodás Édent elbuktuk. Kín-szenvedés itt ahogy élünk, Verejték arcunkon, a kenyerünk,Csapások érnek napról napra,Óh, tétován nézünk a holnapra. B?nben fogantunk, s születtünk, Testünk-lelkünk beszennyeztük,Csak vándorok vagyunk itt [… Tovább]

Vers

rök álomba fagyva

Szinte naponta hallani otthonukban megfagyott id?s emberekr?l, akiknek t?zifára sem telik már 🙁 Gyalázat! Kint jeges északi szél fúj, bent dideregnek az álmokSzunnyad a kályha, nem ébred a lángja, kih?lt a zsarátnokNincs fa, se szén – üresen kucorog napok óta [… Tovább]

Vers

hajlíthatatlan

                                                            rossz néven veszik hogy mostanában                                                           mind ritkábban tolulnak nyelvemre                                                           löknének maguk előtt ezerrel                                                           a helyzettel durván visszaélve                                                           hisz akár viszolyogva is értük                                                           noha nem helyettük vagy nevükben [… Tovább]

Vers

Közhelyekkel kibélelt ballada

  Mint út porában járó rühes tacskó, gondolatom úgy kergetem mérsékelt er?vel, mint szélben cikázó zacskót. Fejemben csak közhelyekkel kibélelt ?rület pihen. Csak ilyen klisé-telt képek élnek bennem úgy igazából: miért van az, hogy egyszer sem kísérelt megmenteni engem a [… Tovább]

Vers

Idegen

  Még minden csendes, a sötétségen hasztalan keres repedést a hajnal, kávéscsészém üres, mint bels?m, az alján maradt csak néhány csepp. Az éjszaka dolga fekete selymévelfedni el mindazt mi jó, és rossz, Élet-lüktetés. Titkaid vannak el?ttem. Ki vagy te? Ismerlek? [… Tovább]

Vers

Homonímia

      Kip-kop, tokosodom, Szürke nyomtatásban, mély árkaimon, Fehér anyanyelven sárga foltom hagyom.   Csipp-csöpp, olvadó örömök.   Dirr-durr, tökösödöm, Rozsdás szivárványom ráncait ülöm, Új tüzek lobbannak, kócos rózsafüvön.   Litty-lötty, két arc, egy pötty.   Sitty-sutty, vörösödöm, Meztelen [… Tovább]

Vers

Feladó

      Mintha nem is mennék, pontosan úgy járok, kitaposott kellék mellettem az árok. Nem több, amit látok, annál, amit érzek, bimbózó virágot tapsolnak a méhek. Pásztázom a tájat, völgy az égi tekn?, angyalszárnyat áztat benne a teremt?. Júdás [… Tovább]

Vers

Nem felejt

  Látom sokat látott arcod, elnyűtten kémleli a megtörtént ballépéseket, elsomfordál a szerencse, kényszerít a továbblépésre. Nehéz a fejed, megannyi emlék nyomja a súlyát. Komód alsó fiókjában fekszik a mezítelen bizalom, mindig megtelik régi tárgyak pótlékával; poros váza, kopott képkeretek, [… Tovább]

Vers

Tollbamondás

Nem ütöttem, nem pöröltem, haragomat összetörtem, volt örömöm, evett kórság, bánatomat széjjelszórták, volt, ki ölelt, volt, ki áldott, adtam csókot, kaptam átkot, fájt a szívem, fájt a lelkem, s míg az Istent bepereltem, felhőibe mártott fecskék ceruzáim kihegyezték.  

Humor

Ami belül van

Egy ember, napsütésben, sárban, léggömböket árult a vásárban. Úgy csinált reklámot a lufiknak, -a hosszúkásaknak és a pufiknak-, hogy a tettek mezejére lépett, és a gyerekek figyelmének felkeltése végett eloldozott egy pirosat, egy sárgát, egy kéket. Hagyta, hogy a három [… Tovább]

Vers

Utazás

… csak álmodom …     A lelkem minden este útra kél. Hosszú az út oda. Kérlek nyiss ajtót, csak résnyire, ezen befér, kilincshez sem ér.