Horváth Nóra : Nem felejt

 

Látom sokat látott arcod,

elnyűtten kémleli

a megtörtént ballépéseket,

elsomfordál a szerencse,

kényszerít a továbblépésre.

Nehéz a fejed,

megannyi emlék

nyomja a súlyát.

Komód alsó fiókjában

fekszik a mezítelen bizalom,

mindig megtelik

régi tárgyak pótlékával;

poros váza,

kopott képkeretek,

a múlt rongy-heve

tisztává varázsolja

szikár termetüket.

Ráncos valód

bennük raktározd el,

nem lehetnek kihalóban.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).