Nap: 2012.02.02.

Vers

Tél felé

2012.02.02. Havas Éva 4

Kis puha felh?ket álmodott az égbolt,álma csupa-csupa fehér és kék volt,mélyen alatta zöldült, ringott táj– felriadva látta: minden zord homály. Már tél közelgett, fakó hályog fedte– nehéz szürkeség ült a fájó égszemekre,nehéz  volt szívem is, ?szi, zúzmarás,elt?nt bel?le minden langy [… Tovább]

Vers

Csupa hézag, csupa rés

2012.02.02. Csillag Tamás 5

Kínzó, kegyetlen a rend, robinzoni, templom  a világ, hit helyett rács van. Nem tudom istent, nem tudom megszokni magam e mocskos megtisztulásban. Nem igazgat törvény, csak szabotálnak, egyszer? vagyok, tiszta: szabad állat a tömbházak vasszín lugasában.   Az éjszaka csupa [… Tovább]

Hírek

Táncoló ívek…

2012.02.02. H.Pulai Éva 0

A kátrányfestményektől a matematikai képleteken át a vasreliefekig Bernar Venet egész eddigi életművét áttekinti a Műcsarnok New York, Versailles, Budapest címet viselő kiállítása.       „Kockázatot vállalva lehet csak eljutni oda, amit érdemes megmutatni.”   „Jó lenne, ha a [… Tovább]

Novella

Halál

2012.02.02. Torjay Attila 6

*               Kellemes délután volt. A régi, felpattogzott festéket kapargatta ki Áron a feliratból, legalábbis ami megmaradt, mert már csak hellyel-közzel látszott: „Itt nyugszik Somosi Ernőné, béke poraira”. Vagy nyolc éve ő újította fel [… Tovább]

Vers

Matyi, a huszár

2012.02.02. Péter Erika 14

Ismeretlen kis művész munkája       Matyi huszárruhát öltött,   ló is van alatta, hosszú tollú a csákója, s dolmány feszül rajta.   Felharsan a tra-tata-tam, indul már a vágta, tapsol Matyi édesanyja, mikor fiát látja.

Novella

Danuvia

2012.02.02. Torjay Attila 3

*     A nyári konyha nagy részét már kipakolta, teknők, dobozokba zárt gyerekruhák, rossz székek, edények, üvegek, újság és tűzifa halmok sorakoztak az udvaron, amikor a motorhoz érkezett. Egy fekete Danuvia állt ott állványra állítva, sejtette is hogy az [… Tovább]

Vers

Csizmalehúzó

2012.02.02. Böröczki Mihály - Mityka 2

Alig használták – késő estelente szigorodott csak ínba gyűrt kezekbe, a gazda nyögött, vagy a fa szegélye, de tátott torkát szitok nem kísérte, a résébe présült a csizma sarka, a másik láb a lejtőjét takarta, s ha megszorult, rásúlyozták kimérve, [… Tovább]