Torjay Attila Szerző
Vezetéknév
Torjay
Keresztnév
Attila
Pawel Kuczynski
7 év Nincs Komment

Lengyel grafikus, eredeti humorral, “pléhpofájú” szatirikus látásmóddal.

 

http://youtu.be/fJIaACzn-Yo

Napló – nincs cím megadva
7 év Nincs Komment

Legújabb közéleti (ál)hírek: Index – Fórum – Politika – Kultúrpolitika – xfarkú kutya

Kalamarka: Pujllayman Tusuy
7 év Nincs Komment

Bolíviai társaság, modernizált indián népz

KGB archívum – Rákosi Mátyás levelei
7 év Nincs Komment
7 év Nincs Komment

Kedves Attila! Humoros, valóban, mégis inkább a Naplódba javasolnám. A Tőled megszokott, kitűnő írásaidat várjuk továbbra is…

 

 

Iktatószám: 1969/187

Feladó: Matvej Joszipovics Rakosi

Címzett: Leonyid Iljics Brezsnyev

 

Tisztelt Brezsnyev Elvtárs!

 

Elnézését kérem, hogy elveszek drága hivatali idejéből picikét, de mint a Magyar Kommunista Párt főtitkárának, kötelességemnek érzem megírni ezt a levelet. Először is megragadnám az alkalmat, hogy tolmácsoljam szívből jövő hálámat a Szovjetuniónak Magyarország felszabadításának 24. évfordulója alkalmából. Sem én, sem az általam vezetett magyar nép ez sosem fogja elfeledni.

Csak remélni merem, hogy Kádár elvtárs és köre is megfelelő hangsúllyal ünnepli ezt a jeles napot, ha egyáltalán ünnepli. Ő nem érezheti át teljes súllyal, sosem élt a nagyszerű Szovjetunióban, aminek én teljes jogú állampolgára lehetek. Persze Kádár elvtársnak nem is ez a legfontosabb gondolata, hanem annak a hazugságnak terjesztése, hogy én nem tudok csendben maradni, állandóan zaklatom a nagykövetséget telefonjaimmal, mindenkit bevádolok a szovjet elvtársaknál. Hogy azt írtam volna Apró elvtársról, miszerint a svéd burzsoázia ügynöke, Marosán elvtárs és Dögei elvtárs pedig máig esszer befolyás alatt áll és ő, mármint Kádár elvtárs 1940. december 6-án Horthy Miklóssal teázott. Akkor főzték ki a Szovjetunió megtámadásának tervét. És hogy Münnich meg Kállai elvtársak szerint az oroszok hagyományosan közvetlen a budi mellé ássák a kutat! Rávall ez Kádár elvtársra, emlékszem még az állítólagos Rajk perre, amit Kádár elvtárs, mint belügyminiszter indított, és sokadik intrikája hatására kénytelen voltam engedélyezni neki, minden humanizmusom dacára.

Azt is terjesztik bűnöző elvtársak a KB-ban, hogy én itt Tokmak Kalinyin utca 27/B-ben megalapítottam az Orosz Szociáldemokrata Pártot feleségemmel Feodóra Fjedorovna Kornyilovával.

Én, drága Brezsnyev elvtárs! Egy félig vak, súlyos beteg, megtört öregember, Lenin elvtárs egyetlen élő, külföldi munkatársa!  Akit már csak az éltet, hogy népe szeretete visszavárja, mint bölcs atyját. Hogy otthon az igazi elvtársak tőlem várják a jelenlegi törvénytelenségek megszüntetését, az ország felvirágoztatását.

Nem, Leonyid Iljics, nem zaklatok én senkit, ahogy már idáig is kifejtettem az előző leveleimben, illetve a Népszabadságnak elküldött számtalan cikkemben. Nincs ez jól, Brezsnyev elvtárs! Az én drága Fenyám, Feodóra Fjedorovna Kornyilova is hányszor, de hányszor elmondja napjában: Mátyusa, Mátyusa, hát ezt érdemled a magyar nép áldozatos, alázatos szolgálata után?

Azt üzenem Kádár elvtársnak, hogy készüljön! Kérem a KB elvtársait, hogy részemre állítsanak ki bumázskát, küldjenek gépkocsit, és a jelenlegi törvénytelenséget megszüntetendő visszaállok Magyarország élére, ő pedig foglalja el kicsiny házamat itt Tokmakban. Még a kút nem rég vásárolt új láncát is neki ajándékozom. Természetesen őt nem csak háromszor kell ellenőriznie a rendőr elvtársaknak, mint engem, mert közel a kínai határ, és aki egyszer Horthynál teázott…

 

Zárom szerény soraimat, mert mint bevezetőmben is megemlítettem, nem szeretném zavarni világtörténelmi léptékű munkájában. Holnap újra írok, addig békés, nyugodt, elvtársi jó éjszakát kívánok.

 

Rákosi Mátyás, Magyarország miniszterelnöke

 

1969, április 4

 

Ui. a címet a borítékra feleségem írta hamis feladóval, mert Münnich elvtárs szerint az én leveleim nem jutnak el a Kremlbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

7 év 7 komment

 

 

 

Villamosra várt valahol, talán egy Erzsébet-híd környéki megállóban, és úgy rémlett, hogy utazott haza. Meztelenül, üres kézzel, egy hosszú hajú lányhoz simulva. Előtte a táskái, ruhája, iratai elmaradtak valahogy, de ez ott természetesnek tűnt. Gyakran álmodott ilyesmit az egyetemi évek kései hatásaként, általában a hazautazás szűrődött vissza álmaiban, és néha a régi kollégiumban is sétálgatott zavaros összefüggések keretében.

— Már megint hová tetted a cipőmet? Minden reggel keresni kell valamit!

A szomszéd kiabálása hozta vissza az álomból, a két háló közötti gyatra hangszigetelés miatt minden áthallatszott.

Ajaj, már sosem érek haza — gondolta. — De kár, de kár — micsoda álom volt — jó lett volna maradni még. És ki lehetett az a lány? — Az órára pillantva megnyugodott. Háromnegyed nyolc, akár fel is kelhet.

— Csuhajja! — rikkantott. — Itt az ideje a semmittevésnek!

Nem volt dolga aznapra, és még három hétig a szabadságát töltötte. Erre az időre hazautazott dániai munkahelyéről, szüleitől örökölt lakásába. Elhatározta, hogy nem is csinál programokat, egyszerűen csak ejtőzik, semmi kötelező. Strandra jár, autózik, napozik. Kész. Kivételként tegnap délután az unokahúga esküvőjére volt hivatalos, majd az azt követő lagzira. Este 11 felé ért haza.

Felöltözött, és kiment a konyhába. Az asztalon még ott sorakozott a lakodalomból neki csomagolt étel: sütemények, sült húsok. Kinézett az ablakon az autóra. Csillogott rajta a reggeli napsütés. A ház előtti előkertben terpeszkedett, ráhajlottak az orgonasövény lila virágai.

— A vén budai hársfák békésen slattyognak — kornyikálta hamisan és kicsit kiforgatva a dalt, szemével szeretettel simogatva a Volvót. Kicsit kijjebb, az út melletti kukáknál egy guberáló kotorászott a szemetesben. Feje mélyen bent az edényben, mintha a kuka tartozéka lenne. Erre kicsit elszégyellte magát: neki mennyire napfényes az élete, mások pedig kényszerűen a szemetesben kotorásznak. De hát tehet ő arról? Volt másként is. Egyébként meg itt ez a sok finomság, megajándékozza vele, és akkor tett valamit a lelkiismerete megnyugtatására.

Az étel nagy részét egy dobozba tette, és kezében a dobozzal kisétált a ház elé. Azért először is körbe járta a Volvo Sedant. Úgy állt ott, ahogy éjjel otthagyta, ezüstösen, elegánsan, széles mosolyt csalva az arcára. A kocsit nemrég vette, alig volt benne pár száz kilométer, itthoni pénzben kisebb vagyonba került. És a dániai fizetéséhez mérve sem volt olcsó, de nem bánta. Élete álma volt. Megsimogatta a hűtőt és a kukához ballagott. A hajléktalan fejét nem lehetett látni, még mindig az alján kotorászott. Megviselt kerékpárját az olajfához támasztotta, rajta nejlonszatyrok, bennük sörös dobozok, üvegek, száraz kenyér precízen szétválogatva.

Hm… rendnek kell lenni, éljen bárhogy is az ember — gondolta, és megérintette a másik vállát.

— Halló, figyeljen, kér süteményt?

Az illető felegyenesedett, és első meglepetés után zavartan néztek egymásra.

Régebben jól ismerték egymást. Régebben, mikor ő fiatal korában a reménytelenséggel küszködött, fázott, éhezett a családjával együtt. Régebben, amikor megismerte Grétit, aki akkoriban osztálytársa volt a mostani, lecsúszott kukabúvárnak. És aki akkor a tehetős családjával a háta mögött szép lassan lecsapta a kezéről a lányt. Feleségül is vette, két gyerekük született. Grétiék telkén építkeztek, a többiről csak hallomásból értesült. Házasságuk főként Gréti szülei miatt jutott válságba, mindenbe beledugták az orrukat, ezért pár év elteltével külön költöztek, de akkor már az sem mentette a békét.

Válásuk után nem sokkal Grétit szerelemféltésből lelőtte egy határőr kollégája, majd magával is végzett. Hogy a volt férj hogyan került az utcára, nem tudja. Neki sok keserves év, kemény munka, tanulás után mégis rendeződött a sorsa. Sőt, mostanában mondhatni remekül él. Jó fizetés, kellemes munka, ejtőzik egyik szép napról a másikra. Esténként vív egy dán sportklubban szórakozásként, meg van Agnethe, de semmi sürgős vele kapcsolatban, majd lesz valami. Valamikor.

Néztek egymásra, és valami vigasztalót, együtt érzőt szeretett volna mondani neki, zavarában mégis a tudatalattiból bújt elő egy kérdés.

— Legalább jó volt az ágyban?

Ahogy kimondta már bánta is. A másik intett.

— Gréti? Gyere, megsúgom.

Ahogy közelebb lépett, ütést érzett a mellkasán. Ideje sem volt felfogni mi történt, eldőlt az utca melletti köves árokban. Hirtelen pár méter magasból látta a helyszínt, ahogy melléből kiáll a kés, válla kifordult, a kés mellett fröcskölt a vér. Ezzel egy időben egy szép, fényes villamosmegálló is feltűnt távolabb, úgy érezte hamarosan érkezik a jármű. A megállóban Gréti állt sugárzón, fiatalon, neki integetett. Elindult feléje egyre gyorsuló tempóban, és ahogy odaért, Gréti belekarolt…

Mitsouko
7 év Nincs Komment

Nem véletlen a Mitsoura – Mitsouko névrokonság, a Les Rita Mitsouko nevű, már megszűnt francia duó Mitzura Mónika egy

Mitsoura
7 év Nincs Komment

Köszi az előző hozzászólásokat, itt folytatom, mert így le

Kalyi jag
7 év 5 komment

Roma autentikus zenét játszó társaság volt, mintegy a “Muzsikás” zenekar cigány megfelelője. Bartók, Kodály útját járták, tr

Schubert – Serenade
7 év Nincs Komment

 

Zenekar:

http://youtu.be/JtA9Js-22ko

 

A három tenor:

http://youtu.be/ppQCETwH86U

Torjay Attila Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.