1. Mintha mindig kabát után nyúlnék, mintha mindig záróra lenne. Hideg, novemberi es? hullik kátyúkba, bombatölcsérekbe. Dajkaszót kerestem, káromkodást, egy éhesebb szájat a számnak. Borogatást a betonra, arcot az idegösszeroppanásnak. Én mindig egy akartam lenni, hinni [… Tovább]
lázadozó hajad, a vállaid fölötti holdat. Panelszobám régészeti árok. Ma nem tudok álmodni rólad. Szemeidben elfér egy megtalált ország összes lázas katángja, szemeidbe beleillek én is, s minden szeret?, aki árva. Mintha magam is csak [… Tovább]
1. Kisírt szemeid vörös égitestek, könnyeid forró, sós meteorok. Egyformák vagyunk, ártatlan fegyencek, egyformák, mint a kényszerzubbonyok. 2. Anyajegyek, szeplők. Újra anyajegyek. Újra szeplők. Csak egy lassú, megbocsáthatatlan ölelésre vágyom, gőzölgő, puha vállgödrök kisírható karácsonyára, istenek [… Tovább]
Mintha már álmodtam volna veled, megírhatatlan verseket látok úszni a szemedben, egy visszalopható ország kisírhatatlan holdkorongjait. Én eddig idegen kontinensekre vágytam, gépfecskék leszigetelt bordái mögé eleven madárszívnek, s most csak leigázhatatlan hajtincsekr?l tudok álmodni, melleid után nyúló titkos délutánokról. [… Tovább]
elég a hely, ahol ültél, egy hajszál, kifosztott matrac. Mintha tartoznék az életemmel: mellettem mindig maradhatsz. Rám már a varjak se vigyáznak, a nagy, októberi es?k se. Ólmos es?víz folyik hajamra, elárvult szemöldökömre. Üres bogárpáncél [… Tovább]
Megszokhatatlan a csend, az összeaszott mákkoponyák, és a lakótelep csontcsikorító csendje. Nekem nincs v?legényruhám, egy széthordott ország mezítlábas leventéje vagyok. Néha meg-megsötétedik a szemem: kigombolhatatlan ingeket sejtek a csapkodó es?ben, gyaloglábon kihordott, lázas érintéseket. Én már [… Tovább]
Komolyodnak az októberi szelek. Kontinensnyi havazást sejtek halántékom mögött, ez már rég nem az a forradalmi ?sz. Egy megböjtöltetett ország néma bizonysága vagyok, nem-tudok-többet-mondani csönd a kiáltozók között. Én csak a kilakoltatott szem? szeret?ket féltem, a lefejezett [… Tovább]
Nem kell lehajtott arccal járnod, neked nem. Mohaszín? melegség vagy a szememben. Minden pillantásban utoljára látlak, téged a tömbházak is megsiratnának. Elfogyna a szépség bel?lem, ha hagynád, halálraítélt rózsáimat nyakazzák. Az utolsó órán titkom, téged vallak: szépek a [… Tovább]
Jó lenne elaludni hosszan, csontomban száraz jajkóró ropog. Nyitott szemeimben tömbházak, tízemeletes totemoszlopok. Most nekem kell józannak lennem, aki megfojtott hattyúkat sirat. Elhajított furulyacsonkon játszom kiböjtölt álmaitokat.
A legjobb lenne messzire menni innen,túl nagy pupillámban nem feloldozás van.Talán könny?, n?i sálban sistereg avégzet, talán idegösszeroppanásban. Én biztatnám azt, aki hasonló hozzám,s ideggyenge, lázas virágokat sirat.Bocsássatok meg mindent a szeret?knek!?rzik kifosztott szembogaraitokat.
