Csillag Tamás Szerző
Vezetéknév
Csillag
Keresztnév
Tamás
8 év 11 komment

 

1.

 

Mintha mindig kabát után nyúlnék,

mintha mindig záróra lenne.

Hideg, novemberi es? hullik

kátyúkba, bombatölcsérekbe.

 

Dajkaszót kerestem, káromkodást,

egy éhesebb szájat a számnak.

Borogatást a betonra, arcot

az idegösszeroppanásnak.

 

Én mindig egy akartam lenni,

hinni valami istent, krisnát.

Hetek óta semmit nem ittam,

és mégsem, sosem vagyok tisztább.

 

 

2.

 

Én egész nyáron tagadni tanultam,

az egész nyaram egy elmaradt vihar.

Szólni akarnék, s teli a szám az ?sz

hajtincseivel, ökörnyálaival.

 

Nem tudok már csalni, védtelen vagyok,

mint a gyilkosokban kóborló jóság.

Szemeidben tükröz?dik az arcom:

egy egész visszaválthatatlan ország.

 

 

3.

 

Elszeretett fia voltam mez?nek,

magnak, aztán a városok is kitagadtak.

 

 

4.

 

Nem tudom, hogy mondanád.

Fogynak a csecsem?k,

fogynak a szoptató anyák.

Már az is merénylet, hogy szeretni merlek,

hogy már nincsenek lakatlan égitestek,

sápatag, kemós holdkorongok.

 

 

5.

 

…látod, úgy vagyunk fehérek, mint a levágott

ludak: véresen, talán legutolsón.

Ottfelejtett tekintetek egy nyitott koporsón.

 

 

6.

 

Ide hoztalak.

Megfojtott utcai kutak,

tömbházak bazalthegyei alá.

Nekem ez a hazám, ez a vadon,

ahol vers van és irodalom,

csak itt lehetek egy, csak itt lehetünk egyek.

Engem bocsáthatatlan kell szeretned!

Én is megbocsáthatatlan szeretlek.

 

8 év 6 komment

 

lázadozó hajad,

a vállaid fölötti holdat.

 

Panelszobám

régészeti árok.

Ma nem tudok álmodni rólad.

 

Szemeidben

elfér egy megtalált

ország összes lázas katángja,

 

szemeidbe

beleillek én is,

s minden szeret?, aki árva.

 

Mintha magam

is csak vendég lennék,

mintha egy éjszakára benned.

 

Nem lehetünk

halhatatlanabbak,

nem lehetünk meztelenebbek.

 

8 év 3 komment

 

1.

 

Kisírt szemeid vörös égitestek,

könnyeid forró, sós meteorok.

Egyformák vagyunk, ártatlan fegyencek,

egyformák, mint a kényszerzubbonyok.

 

2.

 

Anyajegyek, szeplők.

Újra anyajegyek.

Újra szeplők.

Csak egy lassú, megbocsáthatatlan ölelésre vágyom,

gőzölgő, puha vállgödrök kisírható

karácsonyára,

istenek előtti csendre.

 

3.

 

Itt még ártatlan a beton,

ártatlanok a kövek, a rések.

Én nem állhatok a kiáltozók közé.

Egyre jobban vágyom vissza a földhöz,

a madarak ítélőszéke

olvassa fejemre maradék csillagaimat.

 

4.

 

Talán a gyilkosok. Talán ők se.

Lélegzet torkolattüze a szádon.

Egyedül vagyunk, mintha senki se.

… mintha már senki se tartana számon.

 

5.

 

Mintha

álmodtunk volna már hasonlót.

Mintha most is álmodnánk.

Hosszan nézzük egymást.

 

8 év 4 komment

Mintha már álmodtam volna veled,

megírhatatlan verseket látok

úszni a szemedben,

egy visszalopható ország

kisírhatatlan holdkorongjait.

 

Én eddig idegen kontinensekre vágytam,

gépfecskék leszigetelt bordái mögé

eleven madárszívnek, s most csak

leigázhatatlan hajtincsekr?l

tudok álmodni, melleid után nyúló

titkos délutánokról.

 

Hideg, keresztel? es?ben állunk,

mint a tébolyult szeret?k,

s nyitva felejtett szemekkel

bámuljuk a vízcseppek elt?n? bombatölcséreit.

 

Magunk se hisszük.

Talán most találtunk haza.

8 év 8 komment

 

elég a hely, ahol ültél,

egy hajszál, kifosztott matrac.

 

Mintha

tartoznék az életemmel:

mellettem mindig maradhatsz.

 

Rám már

a varjak se vigyáznak, a

nagy, októberi es?k se.

 

Ólmos

es?víz folyik hajamra,

elárvult szemöldökömre.

 

Üres

bogárpáncél mindkét szemem:

nélküled olyan kihalt, vén.

 

Ölelj

át. Az ?sz háborús halott,

egy keresztüll?tt krizantém.

 

8 év 6 komment

 

Megszokhatatlan a csend,

az összeaszott mákkoponyák,

és a lakótelep csontcsikorító csendje.

 

Nekem nincs v?legényruhám,

egy széthordott ország

mezítlábas leventéje vagyok.

 

Néha meg-megsötétedik a szemem:

kigombolhatatlan ingeket sejtek

a csapkodó es?ben,

gyaloglábon kihordott, lázas

érintéseket.

 

Én már mindenütt a hajadat látom,

engem már minden út elvezet a szádig,

az egész kitagadott kontinensen

csak te tudod átmenteni

nyári tekintetemet az ?szön,

a szobafalak függ?leges, meszelt hómez?in.

 

Legjobb lenne sáladba kötve kiszöktetni bel?lem

minden megmaradt csillagot és szepl?t,

minden megmaradt anyajegyet,

elárverezhetetlen hazámat,

s gazdátlan életemet

örökkön örökké

ámen.

 

8 év 6 komment

 

Komolyodnak az októberi  szelek.

Kontinensnyi havazást sejtek

halántékom mögött,

ez már rég nem az a forradalmi ?sz.

 

Egy megböjtöltetett ország

néma bizonysága vagyok,

nem-tudok-többet-mondani csönd

a kiáltozók között.

 

Én csak a kilakoltatott szem? szeret?ket féltem,

a lefejezett rózsákat siratókat.

 

Szemeikben kisírhatatlan, katángos mez?k,

s tömbházak érzéketlen tanúhegyei:

bevallhatatlan ifjúságom.

 

8 év 2 komment

 

Nem kell lehajtott arccal járnod, neked nem.

Mohaszín? melegség vagy a szememben.

Minden pillantásban utoljára látlak,

téged a tömbházak is megsiratnának.

 

Elfogyna a szépség bel?lem, ha hagynád,

halálraítélt rózsáimat nyakazzák.

Az utolsó órán titkom, téged vallak:

szépek a szeret?k, s a legszabadabbak.

 

8 év 5 komment

 

Jó lenne elaludni hosszan,

csontomban száraz jajkóró ropog.

Nyitott szemeimben tömbházak,

tízemeletes totemoszlopok.

 

Most nekem kell józannak lennem,

aki megfojtott hattyúkat sirat.

Elhajított furulyacsonkon

játszom kiböjtölt álmaitokat.

 

8 év 4 komment

A legjobb lenne messzire menni innen,
túl nagy pupillámban nem feloldozás van.
Talán könny?, n?i sálban sistereg a
végzet, talán idegösszeroppanásban.

Én biztatnám azt, aki hasonló hozzám,
s ideggyenge, lázas virágokat sirat.
Bocsássatok meg mindent a szeret?knek!
?rzik kifosztott szembogaraitokat.

Csillag Tamás Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.