Hónap: 2007 december

  Négy óra visszajátszás minden szó csontot tör   Érintések mindegyik izmokat és idegeket tép ki a helyér?l   Mi ketten gyilkolunk megint körülöttünk nagyot sóhajt a kering? hullaház

…     tegnap megált bennem az idô  benned  a lélek  malma tovább taposot márványtáblában tegnapok s holnapok…                          a mindenség vajon lehet végtelen ?    

Tegnap, míg írtam, tested vonalátfestette reggel égre egy lenge ág.De most éjszaka van, s hallgatok,túl nagy itt a csend, a botló nappalokdobbanásain kívül semmi nesz,e versem hiányodnak zsoltára lesz.Kezemben ágyad mindig megvetve,és vonaglasz a papírhoz szegezve.Áldozatként? Papn?ként? Nem tudom.És feszülsz [… Tovább]

  most épp portugálul pofázik a kígyó   kifejti lételméletét hogy a farkába harapva kört képez és teljes lesz a lét…   én pedig portugálul veszem fel a pisztolyt az asztalról és lövöm fejbe a mocskos dögöt    

  Egyszerre ölellek és temetlek Halhatatlan vagy – ásom sírodat, én ugyanúgy sosem halhatok meg, rajtad mégis fekete gyászruha.   Jobb kezünk egymásba fonódik épp, amíg a balban megvillan a kés, egymásba döfünk, és nincsen „miért" – nekünk már így [… Tovább]

  Furcsa szerkeszt?k olvasgatnak itt megtört, érthetetlen szövegeket, magam sem tudom, pontosan mit is, de mint ?k, az értelmet keresem.   Értelem… a kusza, furcsa bet?k között fuldokló homály-létez?, mire elérem és kihámozom, engem hámoz ki magamból az id?.

mint reggelbe ragadt délután a valami félkészhatárán túl olyan tünékenyaz igazi te és a  szemedéletben tartómélyzöld árnyaibantudom sosem létezemmégis t?led vagyokmegbonthatatlan.

Sok vagyok már magamnak, de túl kevés másnak. Gyönge, gyáva bohócnak, de túl er?s társnak.   Mert én nem kívánnék téged cserébe, csak érte;   s nem leszek játék, ki másért megérte.   Nem alkuszom senkivel! Maradok magam e földön. [… Tovább]

     Árnyékba léptem színed elől, ne keress! Ölts formát, vagy válts maszkot! Emelkedj fentebb míg az Ég enged és nevess! Mályva ízű csókoddal kalandra fel, vigadj, mint oly’ sokszor játszd szereped! Keserű borral koccints ezen mézes életre, s hogy [… Tovább]

Viszlát a vaságynak, ma vidám vasárnap van! Ma az agyamat bérl? démonnak felmondtam! Nesze nekem, feltekerem és a hajamba t?zöm, nesze neked, félistenek járnak most a t?zön, és a vízen, s ha mi kézenfogva alászállnánk a pokolba, fokról – fokra [… Tovább]

  Magunkra írtuk ki a szavakat hadd olvassa hát az egész világ. És ezek a szavak nem nyugszanak a szöveg hangosan olvassa magát.   Tompa percek keringnek az agyunkban /emlékek arról, ami meg sem történt?/, de rossz már a fekete, [… Tovább]

Álmodjunk hozzá lilahagymát          miazmás lég      hol a gyertya még ég     fejemet kiemelem     nézetni szemeim látón     ért? kijózanodásra várón                   a körhinta kábulat  ámít    gondolák kénjét érzem     szivárog mint mofetta kéje                    sárga lepedéke                  az élet határán    falnak vetett háttal kérdem          hol halnak el az igazságok        nem suhanó nyilak által    álnok ragály ha [… Tovább]

  Nem hitték hogy ez bekövetkezhet már évezredek óta olyan biztosan kordában volt tartva a kék folyam azok a kövek nem csak vizet zártak magukba, de változást ami be nem következhetett Egy nap valami ismeretlen /fekete ruhás, fekete kalapos idegen, [… Tovább]

…     Pillanat tágul Zsugorodik a várakozás Feloldódik a messzeség Mámorban úszik a világ 

* lengek a kötélen, mint az inga  lassan balra, lassan jobbra  nyelvem a mutató, kicsit sietek  lejjebb kéne húzni a nadrágot,  hogy pontosan mutassam  az örökkévalóságot

Fekete szemek bámultakkifelé a halottasháztolóajtaján,igyekezve annak hangot adni, hogy ?kbizony még – akármilyennehéz is elhinni –élnek és méltatlanul kerültek oda, ahová… De a boncmesterek túl elfoglaltak voltak,hogy észrevegyék, percenként jött egy-egy újabb páciens,így a szemek még mindig csak mereven bámulnak [… Tovább]

(Amikor ringatom a hajódat – hoz) Tündérkirályok a tóparton várnak,a szédült széllel semmivé válnak,a hajnali ködben úszik a hold,hol van ahol kiköt végre?Felszöktem az égre,nem tudtátok, mert nem láttok,csak vártokti tündérkirályoka tó szélén,s nem a hold fényénahol Én járok! Ahol [… Tovább]

mikor a lapos ég egyre közelebb sodródott a kék-piros asztalok alatt émelyít? félelmed mint valami léleköl? hullám olyan magasra tódult benned hogy elfelejtetted egyszer voltál valaki és nem az a négyszöglet a valahol peremén aminek ?k láttak és nem is [… Tovább]

    Célközönség   Angolul és németül dumált egyszerre. A két nyelv szép bécsi-angol kering?t lejtett a koponyája üres tánctermében…   azt hitte, pontosan tudja, mit is próbál megfogalmazni a létezésr?l: …a madarak, a fák, a lepkék, a kövek, a téglák, [… Tovább]

  A peremr?l lassan, fekete csizmákkal visszalép? „talán"-ok, spekuláció azon, ami… /Ami lesz, az volt is, ami volt, az lesz is…/ A banális és az eredeti a fejünkben vörös öltönyben és lila estélyiben kering?znek.   Mi meg csak nézzük a [… Tovább]