Vers

Tél

Ez is hazafelé született. Télbe hullik az év, felh?ket húznak az égrea gyárkémények,sálba borítasz, s ma végrenem engedsz sehova.   Dúdol a szél a kémény peremén, azt mondtam lámpás ez a ház az éji sötétben, nevettél, s vissza súgtad együtt [… Tovább]

Vers

Csak néztelek

Észrevétlen akartam lenni. Gondolataimban nesztelen. Észrevétlen akartam lenni. Gondolataimban nesztelen. Szemed kékségén ábrándoztam, S azon, most éppen hol lehetsz. Te voltál a fényl? napkorong. Rügyfakasztó szép tavasz. Ringó csíp?d megindító érzelem, Mi emlékként h?en megmarad. Meglehet, ez túlzó érzelem. Nem [… Tovább]

Vers

Éva

A Párhuzamosok ciklusból     És a nap mind korábban ment le. Az ablakban állva néztem a képkeretnyi világot: Még tűz a nap – egy elfelejtett szimfónia visszhangjai – és eszembe jutott a szó, a hang: maroknyi galaxis-életünk tartottam kezemben. [… Tovább]

Novella

Elsüllyedt világ

*       Fene tudja, hogy hívták amúgy, talán Molnár lehetett a becsületes neve, mert mindenki Molinak ismerte. Nagyon irigyeltük, egész nyáron strandra járt, lábteniszezett, lógott a városban, senki sem volt olyan barna, mint ő. Ez 1975 körül csak [… Tovább]

Novella

A zongora

*     Tulajdonképpen Dusán Pasics volt a tisztességes neve, de a községben mindenki csak Hikmetnek hívta. Szerette Nazim Hikmet verseit, és sokat kívülről tudott, diák korában az iskolai ünnepségeken állandó műsorszám volt a szavalása. A név rajta ragadt. Amúgy [… Tovább]

Vers

Elmondom

hogy       nem hallom a hangod oly halkan mondod nem érzem a szíved oly távolban dobog nem látom a szemed csak elképzelem nem fogom a kezed csak szeretlek…  

Vers

A fenevadak

Fekete betonra hullanak a hópelyhek. Néma pillantásod kimondatlan szavak kering?je. A gyertyaláng néha meg-megrándul. Menekülünk valami el?l, Egymásba kapaszkodva, egymás létezésének fekete k?határain kívül. – A nyomunkban vérszomjas vadállatok. A húsunkat akarják, a lelkünket – A tiéd. Az enyém. Mindent, [… Tovább]