Nap: 2007.12.30.

mint reggelbe ragadt délután a valami félkészhatárán túl olyan tünékenyaz igazi te és a  szemedéletben tartómélyzöld árnyaibantudom sosem létezemmégis t?led vagyokmegbonthatatlan.

Sok vagyok már magamnak, de túl kevés másnak. Gyönge, gyáva bohócnak, de túl er?s társnak.   Mert én nem kívánnék téged cserébe, csak érte;   s nem leszek játék, ki másért megérte.   Nem alkuszom senkivel! Maradok magam e földön. [… Tovább]

     Árnyékba léptem színed elől, ne keress! Ölts formát, vagy válts maszkot! Emelkedj fentebb míg az Ég enged és nevess! Mályva ízű csókoddal kalandra fel, vigadj, mint oly’ sokszor játszd szereped! Keserű borral koccints ezen mézes életre, s hogy [… Tovább]

Viszlát a vaságynak, ma vidám vasárnap van! Ma az agyamat bérl? démonnak felmondtam! Nesze nekem, feltekerem és a hajamba t?zöm, nesze neked, félistenek járnak most a t?zön, és a vízen, s ha mi kézenfogva alászállnánk a pokolba, fokról – fokra [… Tovább]

  Magunkra írtuk ki a szavakat hadd olvassa hát az egész világ. És ezek a szavak nem nyugszanak a szöveg hangosan olvassa magát.   Tompa percek keringnek az agyunkban /emlékek arról, ami meg sem történt?/, de rossz már a fekete, [… Tovább]

Álmodjunk hozzá lilahagymát          miazmás lég      hol a gyertya még ég     fejemet kiemelem     nézetni szemeim látón     ért? kijózanodásra várón                   a körhinta kábulat  ámít    gondolák kénjét érzem     szivárog mint mofetta kéje                    sárga lepedéke                  az élet határán    falnak vetett háttal kérdem          hol halnak el az igazságok        nem suhanó nyilak által    álnok ragály ha [… Tovább]

  Nem hitték hogy ez bekövetkezhet már évezredek óta olyan biztosan kordában volt tartva a kék folyam azok a kövek nem csak vizet zártak magukba, de változást ami be nem következhetett Egy nap valami ismeretlen /fekete ruhás, fekete kalapos idegen, [… Tovább]