Vers

tünékeny

mint reggelbe ragadt délután a valami félkészhatárán túl olyan tünékenyaz igazi te és a  szemedéletben tartómélyzöld árnyaibantudom sosem létezemmégis t?led vagyokmegbonthatatlan.

Vers

Kitudjakinek

Sok vagyok már magamnak, de túl kevés másnak. Gyönge, gyáva bohócnak, de túl er?s társnak.   Mert én nem kívánnék téged cserébe, csak érte;   s nem leszek játék, ki másért megérte.   Nem alkuszom senkivel! Maradok magam e földön. [… Tovább]

Vers

Útravaló

     Árnyékba léptem színed elől, ne keress! Ölts formát, vagy válts maszkot! Emelkedj fentebb míg az Ég enged és nevess! Mályva ízű csókoddal kalandra fel, vigadj, mint oly’ sokszor játszd szereped! Keserű borral koccints ezen mézes életre, s hogy [… Tovább]

Novella

Dilemma

Odakint tompán világítottak a sárgásfény? utcai lámpák. A vékonyarcú, még mindig csinos Majorné hosszasan nézegette önfeledten alvó férjét, majd az ajtó el?tt készenléti állapotban várakozó gépezetre emelte a tekintetét. A hordóformájú, tömzsi háztartási robotot úgy két hónapja férjét?l kapta 25 [… Tovább]

Vers

Álmodjunk hozzá lilahagymát

Álmodjunk hozzá lilahagymát          miazmás lég      hol a gyertya még ég     fejemet kiemelem     nézetni szemeim látón     ért? kijózanodásra várón                   a körhinta kábulat  ámít    gondolák kénjét érzem     szivárog mint mofetta kéje                    sárga lepedéke                  az élet határán    falnak vetett háttal kérdem          hol halnak el az igazságok        nem suhanó nyilak által    álnok ragály ha [… Tovább]

Vers

Másnap

  Nem hitték hogy ez bekövetkezhet már évezredek óta olyan biztosan kordában volt tartva a kék folyam azok a kövek nem csak vizet zártak magukba, de változást ami be nem következhetett Egy nap valami ismeretlen /fekete ruhás, fekete kalapos idegen, [… Tovább]