miazmás lég hol a gyertya még ég fejemet kiemelem nézetni szemeim látón ért? kijózanodásra várón a körhinta kábulat ámít gondolák kénjét érzem szivárog mint mofetta kéje sárga lepedéke az élet határán falnak vetett háttal kérdem hol halnak el az igazságok
nem suhanó nyilak által álnok ragály ha vöröslik shivák homlokán a fert?z? igék által
ringlispil játék s mi apró szerei a játékszereknek játszunk játszatnak megtehetik befizettünk egy menetre kett?re körbe körbe bólogatnak a jancsik kelünk fekszünk hajbókolunk kalapunk a kalaptartón szárnyas hangyák fészke rajzásra készen
tán hinni kéne
a fert?z? igékben hinni kéne oly kitartóak itt masíroznak közöttünk rendre tapossák kertünket az enyémet a tiédet és a szomszéd határban is dúlnak a súlyos kopott talpak tarolnak
s ha kémények füstje is görnyed pitvarba szorul a jaj
az álnok igék masíroznak mint konok faszegesek még mindig masíroznak
s ha volt reményem csak pislákolt bennem hitem hittem hogy elkopnak a kaptafák a botok a sulykok az ostorok és mind a rokonok már látom tévedésem belátom csak körhinták pörgetnek körbe körbe és ismétl?dnek a vásznak mint óriásplakátok sunyi vicsorogása a reinkarnált jelszavak tudathasadása
zsíros kenyér mámor gyerekek álmodjunk hozzá lilahagymát
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...