Láttam
Láttam már biz láttam ott homokban a lábnyomot szivárványt kék ég alatt tücsköt és kis bogarat folyó vizét végtelent rét színét a szertelent sündisznót a fa alatt hazatér? madarat borús téli ég alatt megálmodtam a tavaszt.
Központozás nélkül
“belefáradtam hagyj most kedves ajándékozz meg az egyedülléttel tudom megértesz…” Központozás nélkül belefáradtam hagyj most kedves ajándékozz meg az egyedülléttel tudom megértesz ereszd szabadon lelkem és tudatom csak pár percig a csendet hallgatom ne kelljen most semmire gondolnom hálás [… Tovább]
A balsorsú isten (3. fejezet)
Az eredetmese záró epizódja. III. Újra sokáig egyedül volt. Ha lehet, most törte a fejét leger?sebben, mert végre tökéleteset akart teremteni. Nem engedhette meg magának az újabb kudarcot. Tudta, hogy a többi isten mosolyog rajta a háta mögött, és [… Tovább]
A hernyó is meghal
A hernyó is meghal ha begubózik egem fényét eladtam az éjnek s már csak gyertyák égnek félnek lángját forgószél tépázza csonkján köröz tölcsére hörög üvöltve belém karol szaggat cibál hagyom ha szél ívéhez simul a platán ajzottan [… Tovább]
VII. – Szürke
Színszonettek. A hetedik a SZÜRKE. Nézd, hogy beszél hozzád a szürke szempár,oly beszédes e hallgatás – hang nélkülszól, de érted szavát, s ha kéred, megvár,mert érzi szíved, és ezért nem vénül. Tudd hát: hiába száll felh? mifölénkviharral zúzva szét [… Tovább]
Keresztelő
A pici csecsemő cuppogott álmában, s egyáltalán nem zavarta a vendégek zajos jókedve. Pedig már délben összegyűltek keresztelőt ünnepelni a fogadóban, ahol a család is lakott. A babát egyáltalán nem érdekelte az egész felhajtás, csak békésen, bábként, [… Tovább]
J.M. Plunkett: Arbor Vitae
Egy újabb fordítás kísérlet. Az aranykapu mellett n? egy fa, Gyümölcsei a Csodát mutatják, Levelei az elhagyatottság Napjai — s haldoklás éjszakája. Rügy és virág: a gyümölcsért nyílnak, Gyökerét öleli a félelem, És az emberi vért?l nedvesen Súlyos ágai földre [… Tovább]
Scifi
Scifi ma más a szép a szürke ködben elhervadt virágokon megtréfál a fény megtörik a varázs parázslik a pázsiton a virgonc naplemente összeér a föld a végtelennel s az új horizonton árnyat játszik a megannyi szkafanderbe csomagolt álomjáró ember [… Tovább]
A csavargó imája
Lábam alatt ingovány, Fejem felett magas ég, Arcom sápadt, halovány, Szemem vörös t?zzel ég. Útnak ereszt a reggel, Ködcsókjától reszketek, Parolázom a széllel, Míg sövények rejtenek. Útszéli jelen, s jöv?, Egyívású nappalok, Köröttem minden feln?, Lassan magam [… Tovább]
Két asszony – III.
A háború alatt Mariska, a másik asszony nappal a borbélyszék mellett állt. �? is szerzett nagy nehezen egy “selejtes segédurat”, aki pár nap után megszökött a napi bevétellel. A szalmaözvegy többé nem próbálkozott újabbal. Begyakorolta inkább a borotválást és kiírta [… Tovább]
te és a szavaid
kimondod a szavakat és ?k kimondanak téged. bár nem árulhatják el pontos jelentésed, mégis: beszélgetéseink belémköltöztetnek. ugyan meg nem tudhatom, ki vagy te most, vagy ki is voltál, (és ki lehetnél akkor, ha kevésbé szeretsz,) mindig megérezlek; és ha [… Tovább]
Tiszta lelk? emberekhez
Mit?l rettegtek kishit? emberek Ha közeletekben lecsap a Halál? Új gondolat támad: én következem S átfut rajtatok a borzadály. Pupilla kitágul, lélegzet gyorsul Ha gyászoló asszonyok közt templomban Harang nyugvó lélek üdvére kondul; Porból való nyugodjék csak porban! De mi [… Tovább]
Nem kiv?l…
sem a sátán sem ? valaki zokog fürd?szobád csempéi mögött könnye a fugákon és b?rödön párállik démonok kacagása lepi be halántékod két szemöldököd fölött tudatod egyensúlya ingadoz túlérzékeny lelkedr?l legszentebb [… Tovább]
vetületek
ha tudnád hogy nem vagyok így ebben a változó periódusban vajon mit tennél ott, ahol csak te láthatsz? *** karcsú ez a ma délután hallom a frekvenciák most épp valaki másnak sugallják tökéletes átéléssel igaz, csak tudattalanul lehetsz. [… Tovább]
A balsorsú isten (2. fejezet)
A háromrészes eredetmese folytatása… II. Ezután Halek hosszú id?re elvonult társai szeme el?l. El?ször azért, mert szörnyen szégyellte magát teremtményei miatt, kés?bb pedig azért maradt egyedül, hogy gondolkodjon, mit teremthetne legközelebb. Társai már rég teremtettek valami maradandót, csupán ? [… Tovább]
Paródiák
Kedvelem fradyendre szösszeneteit. Ã?Å¡j hangot hozott, játékos, nyelvi leleményei figyelmet kelt?ek. Az alább közölt három paródiát bíztatásnak szántam, remélve, hogy nem bántódik meg, hanem egy kicsit mosolyog a “görbe tükörbe”. Tehát paródiák, “fradyendrés” stílusban. Hogyan jutottam lóhoz? Kimentem az állatkertbe, [… Tovább]
A kerekfenyves
Csendben, suttogva kezd?dik a harmincadik tavasz,de azért éppúgy magához ölel, mint korábban,s hálából én is halkan üdvözlömnapsütötte szürke szikláités a kopár dombtet?n hangosan zúgó Kerekfenyvest. Te hoztál ide. Sosem jártam itt korábban testvérés most a birkanyájak-rágta rövid f?ben hanyatt [… Tovább]
A hely, amit még a gépek lelke is elahagyott
A most következ? történetben szerepl? személyek hasonlósága bármely létez? személlyel NEM a véletlen m?ve, az írás valós alapokon nyugszik. Dr. Bárd József egyb?l berohant a m?t?be, mikor csipogója felébresztette, az alábbi üzenettel: „Nagym?t?, azonnali vakbél". Berontott az ajtón, látta, ahogy [… Tovább]
Biodiverzitás
A “Plázacicák és a bogarak” c versem – új címmel (de változatlanul…) érzésmentesre sminkelt arcukbólmég er?sebb kontraszttal tompánfelvillan viaszfény szembogarukvalami gazdag hímutánzat láttán lelkük tükre lenne az a szempár de csak halott púderrel rajzoltlyukak melyeket beszippant majd az ásítozó [… Tovább]
Hohi kalandjai
Kukucs, itt vagyok! Hogy hol? Itt a hajadon, a fürdéskor ráesett cseppben. * Kukucs, itt vagyok! Hogy hol? Itt a hajadon, a fürdéskor ráesett cseppben. Nem egyedül persze, mert mi nagyon jók vagyunk, és irtó kis helyen [… Tovább]
A balsorsú isten (1. fejezet)
Már létezett a világ, a Nap, a Hold, a csillagok, az éjjelek és nappalok. Már folyók hálózták be a Földet, erd?k, mez?k tarkították. Már élt az ember, és néhány állat is létezett, amikor Halek, a nyughatatlan, fiatal isten észbe kapott… [… Tovább]
szeretlek kimondhatatlanul
…Tégedet… mert olyan vagy mint egy álom mely valóra vált s most ébren álmodlak tovább mert égszínkek szemedben csillagfény ragyog s életed most táncolod mert megmutattad nekem hogy élni szabad s Téged nem kell hogy vezesselek mert [… Tovább]
perverzió
Ma könyvjelz?vel a kezemben szarrájelöltem a világot. Minden tárgyra egy cetli, rendszerezünk mindent, a kvarkokat osztom szorzom míg egyszer csak x=ember Hová is mennék? Artériákat szimulálok az ösvényre gyökérrel. Rakok egy sárgát a DNS-re míg a vér, mint hallucinogén [… Tovább]
Meditáció
Meditáció Sötétben, gyertyaláng mulat,keresi kedvemet e különös hangulat.Szájtáti percek, csodálnak engemet,hol időztem eddig, semmit sem sejtenek. Vadként üldözött, most menedéket itt lelek,keresem a szívben, mitől a hang megremeg.Elvisz messzire béke szigete,vár s átölel mennyek rejteke. Földhöz kötöz életem, erősek láncai,de [… Tovább]
Megtanulhat-e a kutyám beszélni?
Néha úgy tátog. Érted, nem ásít, vagy ugat, vagy csahol, vagy liheg, csak tátog. Olyankor rászólok: ha valami mondanivalód van, mondjad! De legfeljebb morog egy kicsit. Aztán néz tovább. Mintha ebb?l értenem kéne. Azt hiszem, a kutyám meg tudna [… Tovább]
A szeretet ára
Sötétben fényl? csodálatos tünemény, Élet tengerén hánykolódók mentsvára, Sosem ostorozó, szép égi üzenet, Mely a leggyönyör?bb emberi küldetés, Mi csak születhetett erre a világra, Hogy boldogabbá tegye azt: a Szeretet! Szeretet, mely rosszat sosem birtokol, Melynek nevében nem pusztítják a [… Tovább]
Ébressz
kopogtatás döng dübög ahogy a szív bogarak a búra csapdájában sötét csomók az álom tetemre hív mi lett volna ha hiábavaló kérdés gy?lölöm mégis felteszem halomban áll a polcon mint elny?tt holmi selejtezésre váró nemszeretem szerelem kerekedik a démon [… Tovább]
VI. – Sárga
Színszonettek. A hatodik a SÁÃ???RGA. Nézd az arany búzamez?ket, puhánbólogatnak a kalászok a szélben;sürögnek a pékek Szent István napján,s olvad a vaj a megszentelt kenyéren. Nemcsak a nyáré e szín: belecsöppenteámba fagyos estén az akácmézés a citrom; elkortyolom, s [… Tovább]
csak a szívemben szól már
… csak a szívemben szól már heged?m dallama karom elfáradt ujjaim elrejtem mert már kecsesen nem futnak csak lassan-tétován nem érzem már húrokon a bársonyos meleget nem hallom már lelkem éltet? lüktet? mindent elsopr? feledhetelen tangóját… … csak a [… Tovább]
januári tavasz
1. árnyékba söpört cserép a jég. a fák tövébe bújt tél csendig halkulva mantrázza hideg szavait. a föld mélye felengedt, hogy magába szívhassa parttalan lelkünk zavaros vágyait, míg az egymást vonszoló, önkínzó napok sorát ajándék-tavaszunk az avar alá [… Tovább]