Hónap: 2008 január

“belefáradtam hagyj most kedves ajándékozz meg az egyedülléttel tudom megértesz…” Központozás nélkül    belefáradtam hagyj most kedves ajándékozz meg az egyedülléttel tudom megértesz ereszd szabadon lelkem és tudatom csak pár percig a csendet hallgatom ne kelljen most semmire gondolnom hálás [… Tovább]

  A hernyó is meghal            ha begubózik egem fényét eladtam az éjnek s már csak gyertyák égnek félnek lángját forgószél tépázza csonkján köröz tölcsére hörög üvöltve belém karol szaggat cibál hagyom         ha szél ívéhez         simul a platán        ajzottan          [… Tovább]

Színszonettek. A hetedik a SZÜRKE.   Nézd, hogy beszél hozzád a szürke szempár,oly beszédes e hallgatás – hang nélkülszól, de érted szavát, s ha kéred, megvár,mert érzi szíved, és ezért nem vénül. Tudd hát: hiába száll felh? mifölénkviharral zúzva szét [… Tovább]

Scifi   ma más a szép a szürke ködben elhervadt virágokon megtréfál a fény megtörik a varázs parázslik a pázsiton a virgonc naplemente összeér a föld a végtelennel s az új horizonton árnyat játszik a megannyi szkafanderbe csomagolt álomjáró ember [… Tovább]

  Lábam alatt ingovány, Fejem felett magas ég, Arcom sápadt, halovány, Szemem vörös t?zzel ég.   Útnak ereszt a reggel, Ködcsókjától reszketek, Parolázom a széllel, Míg sövények rejtenek.   Útszéli jelen, s jöv?, Egyívású nappalok, Köröttem minden feln?, Lassan magam [… Tovább]

kimondod a szavakat és ?k kimondanak téged. bár nem árulhatják el pontos jelentésed, mégis: beszélgetéseink belémköltöztetnek.   ugyan meg nem tudhatom, ki vagy te most, vagy ki is voltál, (és ki lehetnél akkor, ha kevésbé szeretsz,) mindig megérezlek; és ha [… Tovább]

Mit?l rettegtek kishit? emberek Ha közeletekben lecsap a Halál? Új gondolat támad: én következem S átfut rajtatok a borzadály. Pupilla kitágul, lélegzet gyorsul Ha gyászoló asszonyok közt templomban Harang nyugvó lélek üdvére kondul; Porból való nyugodjék csak porban! De mi [… Tovább]

                sem a sátán sem ?   valaki zokog fürd?szobád csempéi mögött könnye a fugákon és b?rödön párállik démonok kacagása lepi be halántékod két szemöldököd fölött tudatod egyensúlya ingadoz   túlérzékeny lelkedr?l legszentebb [… Tovább]

  Csendben, suttogva kezd?dik a harmincadik tavasz,de azért éppúgy magához ölel, mint korábban,s hálából én is halkan üdvözlömnapsütötte szürke szikláités a kopár dombtet?n hangosan zúgó Kerekfenyvest. Te hoztál ide. Sosem jártam itt korábban testvérés most a birkanyájak-rágta rövid f?ben hanyatt [… Tovább]

A “Plázacicák és a bogarak” c versem – új címmel (de változatlanul…)   érzésmentesre sminkelt arcukbólmég er?sebb kontraszttal tompánfelvillan viaszfény szembogarukvalami gazdag hímutánzat láttán lelkük tükre lenne az a szempár de csak halott púderrel rajzoltlyukak melyeket beszippant majd az ásítozó [… Tovább]

…Tégedet… mert olyan vagy mint egy álom mely valóra vált s most ébren álmodlak tovább   mert égszínkek szemedben csillagfény ragyog s életed most táncolod   mert megmutattad nekem hogy élni szabad s Téged nem kell hogy vezesselek   mert [… Tovább]

Meditáció Sötétben, gyertyaláng mulat,keresi kedvemet e különös hangulat.Szájtáti percek, csodálnak engemet,hol időztem eddig, semmit sem sejtenek. Vadként üldözött, most menedéket itt lelek,keresem a szívben, mitől a hang megremeg.Elvisz messzire béke szigete,vár s átölel mennyek rejteke. Földhöz kötöz életem, erősek láncai,de [… Tovább]

Sötétben fényl? csodálatos tünemény, Élet tengerén hánykolódók mentsvára, Sosem ostorozó, szép égi üzenet, Mely a leggyönyör?bb emberi küldetés, Mi csak születhetett erre a világra, Hogy boldogabbá tegye azt: a Szeretet! Szeretet, mely rosszat sosem birtokol, Melynek nevében nem pusztítják a [… Tovább]

Színszonettek. A hatodik a SÁÃ???RGA.   Nézd az arany búzamez?ket, puhánbólogatnak a kalászok a szélben;sürögnek a pékek Szent István napján,s olvad a vaj a megszentelt kenyéren. Nemcsak a nyáré e szín: belecsöppenteámba fagyos estén az akácmézés a citrom; elkortyolom, s [… Tovább]

… csak a szívemben szól már heged?m dallama karom elfáradt ujjaim elrejtem mert már kecsesen nem futnak csak lassan-tétován nem érzem már húrokon a bársonyos meleget nem hallom már lelkem éltet? lüktet? mindent elsopr? feledhetelen tangóját…   … csak a [… Tovább]

1.   árnyékba söpört cserép a jég. a fák tövébe bújt tél csendig halkulva mantrázza hideg szavait.   a föld mélye felengedt, hogy magába szívhassa parttalan lelkünk zavaros vágyait, míg az egymást vonszoló, önkínzó napok sorát ajándék-tavaszunk az avar alá [… Tovább]