egy fullasztó nyári délután ihlette anno… pici pontként egyedül a vízen hirtelen viharban horgonyként alámerülni önérzet-szemérem vesztett mindegy-minden sokjegy? számként kilógó bordákkal zuhany virágából éltet? vízre hiába várni vesztett harc után kikötött tagokkal (út menti látványosság) földhöz [… Tovább]
Ezerszínű arcával fut felém a tegnap, A boldogság-szépítő évek megvillannak. A rohanó-mindennap feszítő világa, A közönyös üresség ráncát rám ne rakja. Kandallótűz-imáim különös alkalmak, Vágy lángjai égetnek perzselő nyomokat. Szivárványszínű reményt a holnap tartogat, A jelen megváltását [… Tovább]
* Mindez régen történt, még abban az időben, amikor az Isten fokozottan odafigyelt a Földi dolgokra. Kedvét lelte az emberiség fejlődésében, szeretettel pátyolgatta tekintetével a virágokat, óvó pillantása kísérte a legkisebbeket. Pedig nem csak itt lett volna dolga, hiszen [… Tovább]
a valami és nem lét közöttegyedül magammalvagyok száznál is többelképzelt hiánymert beszippantani akartamami tiszta és igazamiben te lehetsz az egészen egyszerûés olyan határtalanmint felhõk köztazok a mindentõl messze érzetekamik mégis olyan mélyre jutnakhogy a tudattalan is megrettenmikor rácsodálkozol a világra. [… Tovább]
Gézuka úgy érezte, hogy hamarosan összeesik a t?z? napon. Ennek ellenére oroszlánként küzdött, összeszorított fogakkal loholt egyik sarokból a másikba, lapátolt vissza minden egyes labdát. Szikár ellenfele fáradhatatlannak és legalább ennyire kérlelhetetlennek t?nt. Sütött róla a magabiztosság. Különösen a pályán [… Tovább]
Ma nem veszek be a gondokra mást, csak majomtangót: Mikiegér angyalb?rben nem lehet káros! A kilövésre várok, míg reszketve kapaszkodom ezekbe az egyenletesen gyári gombokba, a nagy csend utáni pillanat beszippantja az agyam ?si, eltemetett, elfelejtett sejtjeit, de kezdek látni, [… Tovább]
