Vers

Hommage á V. A.

Rheának (parafrázis)     Rheának   Csendes az ének, nincs kusza zaj, Csillagos égbolt most betakar. Holdra tekintek, fény-dala száll, Szinte ezüstben fürdik a nyár.   Visszaidézné balga hitét, Elfeledett szép, messzi vidék. Adna az emlék, hogyha lehet, Holt temet?b?l [… Tovább]

Novella

Téves hívás

Nem jött álom a szemére. Lámpát nem gyújtott, üldögélt az ágya szélén a sötétben. A felismerés, hogy a férje ma már nem jön, semmit nem csillapított izgatottságán.     Nem jött álom a szemére. Lámpát nem gyújtott, üldögélt az ágya [… Tovább]

Novella

Téves hívás

Nem jött álom a szemére. Lámpát nem gyújtott, üldögélt az ágya szélén a sötétben. A felismerés, hogy a férje ma már nem jön, semmit nem csillapított izgatottságán.   Nem jött álom a szemére. Lámpát nem gyújtott, üldögélt az ágya szélén [… Tovább]

Mese

Aludj kicsim

Kisunokámnak Holdsugár-lámpás járéj festette tájon,lehunyt pillád mögöttmesét sz? az álom.Aludj kicsim, aludj,álmodat vigyázom. Elcsitult az utca,dér remeg a fákon,éj lopódzik tovacsendes, kis szobádon.Aludj kicsim, aludj,álmodat vigyázom. Odakünn még tél van,tavaszt hoz az álom,álmodj csodaszépet,repülj lepkeszárnyon.Kicsi tündérálmodmíg élek, vigyázom.

Vers

Istenem

  I. Nézem a hold sötét oldalán meghúzódó, medd? szikla-partokat:magányba dermedt, árnyéktalan hegyek roskadoznakelátkozva és kitagadva.Nem értelek és nem látlak. II. Az éden elveszett kapujában voltunk utoljára együtt,széthasadt szövetségünk romjai felettvillogó farkasszemet néztünk. Vártad, hogy elmenjek. III. Ma már csak [… Tovább]

Vers

ott

és ha ott f?znénk a lakásszagú talpalatnyi kiskonyhában – a kisszobára kacsintgatva – gy?znénk az olajos, g?zcsatakos munkát, nem unnád sohasem ezt megígérem mostan neked! veled tenném az edényeket, a fényeket f?zném a radiátorról az ablakokra, ?zném a szomorkát a [… Tovább]

Vers

Lila hold

Sötétségben élek, nem látjátok arcomat,egész testemmel a lila holdat hallgatom.A heroin, drogok, tabletták árnyékában,sorvadt ínyemen már senkinek se kell kacaj.Pedig átléptem a szél, a napfény kapuján,idegen, e valószer?tlen tárgyak között.Szomjas vándor a semmibe vezet? úton,a kórházi ágy újra élesztett magányában.Tudom, [… Tovább]