unom, hogy minden szombaton ezt olvasom: Váginé tulajdona, szundít szegény a tranzit matracon, amin a voltak áthúzott névsora, Kovácsné, Nagy István, Amálka, aztán ő, vajon ki lesz a következő e húgyszagú ravatalon. unom, hogy a kettes-kórterem ajtaja mögött vár a [… Tovább]
Uram, úgy elhevernék réteden, mert sikolyra fent kés az életem, elég a stigma, nincs hely a bal karon, ujjam végigszalad a sok varraton, – száz halálom fakó fogsorán – s borzol buta dallamot, e vére-buggyant zongorán. Én [… Tovább]
Régóta rab vagyok,ketrecem magam előtt tolva ballagok,mert minden délben pár perc séta jár,csak akkor, ha itt a nyár,hogy a Nap rongyosra tépje vállam. Álmomban álmodban jártam,szép és fiatal voltál,alkony-vörös a hajad,és nem hiányzott a római hatosmeg a többi fogad, [… Tovább]
itt minden késik, bármit mutat az óra, most hajnali hat, tegnap óta esik, a perceket metróhuzat borzolja, ami van, már az sem létezik. a sínszálak, kusza csiganyálként beletekerednek a félhomályba, pár román melós buszra vár, meszes sapkák alatt szemük sötét ingoványa. itt nem számít [… Tovább]
lassan kialszanak a pesti fények, bár Budán itt-ott még pislog néhány, a Duna, mint valami sötét kérget az éjszakát himbálja hideg hasán. a körúti bérházakon neonférgek, üvegcsőbábjuk perceg ahogy rágják, álmukkal befestik a hópihéket, így tarka latyak [… Tovább]
hiányzol kedves, hiányzol nagyon, ülök a Blahán egy padon, hallgatva, hogy a hatos villamos csilingel mint valami vén kocsmai kassza, mikor blokkra köpi a mámor árát. hátrébb, kígyózik az éhség, pár napig degeszre tömheti gyomrát, olcsó kölnit, s [… Tovább]
nem tagadhatom tovább, a bűn vagyok, én magam, s mint mindennek, úgy ennek is, hatalmas ára van. mert, ha vaskályhákban, táncot ropnak a rőzselányok, vörös szoknyájuk után kapkod a kéz, de markomban elhervadnak a lángok, nem marad más [… Tovább]
majd akkor alszom el, ha nem figyelnek rám, míg apám a kertben szöszmötöl, anyám palacsintát süt, kinn az utcán néhány autó dudál, az élet megy tovább, csak az ilyen együgyűt mint én, zavarja, hogy mindenütt a fű [… Tovább]
én mindent fordítva csinálok, hátrafelé megyek, ha éhezem hányok, elveszem, amit adni kellene, bort töltök, bár a pohár színültig tele. maradok, amikor mindenki fut, zárják, én kinyitom a kertkaput, szívből röhögök, mikor mások sírnak, oda tartok, ahová [… Tovább]
Hamburgeres zacskót pofoz akár macska az egeret. Majd fut tovább s egy ócskás telepén karikává rendezi a port és dédelget lopott rézcsöveket. Megtorpan. József Attila tér. Így hívják. Kit érdekel miért. Sokadik megállója ez a busznak. Hátrébb, a sövény [… Tovább]
