Kerekesné Varga Veronika Szerző
Vezetéknév
Kerekesné
Keresztnév
Varga Veronika
2 év 1 Komment

M egmártózni az Élet vizében

É s nem félni, 

G ondolni sem kell, szépen

M inden megtalál.

O tt vagy már a térben, 

S ehol vagy. 

T e látszol az égen, 

V agy a víz tükrében

A hova nézek

N incs más csak a fénysugarad.

 

2 év 2 komment

 

A fény tudja, hogy merre van a nyár

Utolsó színe, bogyója.

Óvatosan lépked, mert nagy még a határ. 

Oda kell érjen, ahol a jóra

Érdemes föld szusszan és magot vár.

 

2 év 3 komment

 

 

Fegyelmezett kellene legyek,
Mint egy szentkép.
Én meg ok nélkül nevetek.
Tessék, ilyennek szeressetek!

 

Köszönöm, hogy itt vagyok,
Hogy ragyoghatok, aranyozok
Mindent, most már nem csak
A fát, hanem a fémet.

 

Nem félek, nem lehet elrontani,
Olyan szép lesz minden,
Amit csinálok, mint a kis
Ajándékba kapott élet. 

 

 

 

 

 

 

 

2 év Nincs Komment

 

Azt mondta, menjünk el együtt a Földanya méhébe. Azt mondta emlékszik még rá, hogy járt ott. Én is emlékeztem, de nem együtt voltunk akkor. Tudtuk, hogy olyan megindítóan gyönyörű az a hely, hogy ha visszatérünk abba a szent térbe, akkor megújulunk. „Még vannak feladataink” — mondta, és én is igyekeztem időrendbe tenni az előttünk álló tennivalókat. Közös ügyek ezek mind. Itt van a fiunk születésnapja, ami ugyebár már elmúlt, de még csak most lesz. Menni kell. Sokat utazunk, és sokat várunk. Az a történés, hogy várunk, és azt hisszük, hogy közben más, valami boldogságot okozó esemény eljövetelére kell várakoznunk. Mi most azt várjuk éppen, hogy leszálljunk együtt a természet templomába. Fényes, ajándékokkal teli tér. Pedig sötét. Magába zárta örökre a fekete dolgokat. Elvágja a Nap útját. Nem jön be semmi, csak a tisztaság. Ott levegőt lehet venni bátran! Sóhajthatsz. Vágyom rá, hogy bátran vehessek levegőt végre! Mindent meg tud szűrni a barlang. Minden átrostálódik, még az élő sejtek is, amik leszállnak oda. A gondolatok, az elfelejtett gondolatok, a félve érzett érzések, és amiket azért tiltottak meg, mert ők is szégyellték, hogy érezniük, fájniuk kell.

Messze került az a lány tőlem, megyek utána az időben, a térben, a zenében, az ecset hagyta fényen, félve lépkedek lefelé a mélybe.

 

3 év Nincs Komment

Napraforgó Istennő vagyok a réten.

Elmegy mellettem a hegy, mint egy
büszke férfi, és én nem kérem.

Elfolyt az élet vize, száraz a világ.
Beburkol a hold színezüstje,
szépségem őrzöm, ahol senki se lát.

2016. július 

3 év 4 komment

A Napsugár születése

A Napraforgó Istennő lehajtja fejét.
Már nem fél a téltől, de vár,
tudja, csak volt a nyár, úgy tűnik
csak egy folt a határ.

Felszakad az ég palástja
és úgy születik az arany sugár ma itt,
hogy senki se látja,
senki se tudja,
hogy fényes ujjával még egyszer
megsimogatja, 
mielőtt szélnek adja szirmait.

3 év 8 komment

 

 

Túl az Óperencián

odatalálok, ahol

a kékek kékjében,

felszentelt papnő

vagyok már régen.

 

Az idő végtelenjéből

szövött vászonkötényembe

aranyat szedek,

hogy szénthinthessem

szép szívű barátaim

 

köztetek!

 

 

 

 

 

3 év 2 komment

 

 

Ablak, vagy tükör az, amin ki-bejáró szél vagyok?

Az oszlopok állnak, látom egy ágnak,

ég boltívének, felérhetek oda, ahol szépnek látnak,

szeretnek az angyalok.

3 év 2 komment

Meleg, asszonyi öl az este,

a hold szemérmetlenül nagy,

a rókalány lehunyja szemét,

és teste elernyed, vagy

csak halott, vagy te

vagy.

 

Benne a világok, csillagok

vándora, szerelmesek kéjes

sikolya, a rókabőrön hagyott

egy rést – látod?

Istenek Istene! De szép!

Még lélegzem, érzem

ahogy lüktet a véred,

 

értem a zenéd.

10 év 4 komment

 

Forrás alatt laknak a kis békaporontyok.
Anyukátok hol van?
Apukátok hol van?
Kortyoljatok kristályvizet,
kóstoljatok harmatot, bújjatok, bújjatok,
hogy meg ne lássanak a nagyok,
ti szegény, szegény kis békaporontyok!

Kerekesné Varga Veronika Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.