Hónap: 2013 szeptember

emlékrobbanás marcangolja agyam egymást ölelnék sejtjei és maradt tudata lángol ám mintha kék lenne ha egy fotó volna hiányzás nézne     Emlékrobbanás marcangolja agyam, egymást ölelnék sejtjei, és maradt tudata lángol, ám mintha kék lenne, s ha egy fotó [… Tovább]

Be mikor még nem voltál! Milyen béke honolt még. Álmodni, sem álmodtál. Milyen jó volt akkor rég!   Gyarló vagy, és egy förtelem! Körbe nézek, s csak jajgatok!  Nincs benned egy csepp értelem! Elferdült majom fajzatok!   De kérve kérlek [… Tovább]

    Vízfesték folyik az égbolton… Vadítóan szép! Pillangó lennék! Az elpiruló lombokra szivárvány szárnyakat teregetnék.   Már szűk nekem az ablak! S ha áttörném üvegét, szilánkon vérezne e pillanat-kép.   Vadítóan szép!   S hidd,  nincs abban semmi fájdalom, [… Tovább]

    Csak nyáron és csak pár nap csöngött arra, szűk ötven fillér jutott a fagylaltra, hogy vízzel főtt, vagy tej gazdagította, nem volt kíváncsi senki a titokra, az otthonlévők részt vettek mustrán, míg végigcsöngörült a poros utcán, és nyalta [… Tovább]

    Átkonvertált a lét monoton robottá, ráncot rejtő tapasz évet jelöl rajtam, peremre sodort és tett korlátozottá, tiltott lehetőség pofonja fölcsattan.   Kökény-ízt böfög felfordult gyomrom, hánynom kell ettől a kurva világtól, ahol urak hadakoznak véres koncon, és kenyeret [… Tovább]

kicsi vagyok még hogy eléd álljak uram mint a vízbe visszavetett halacskával madzsugoréban három kívánságom lehet ma is emlékszem megfogtam elengedtem vágyaim teljében fürdetted arcát a szerelmes férfinak belém költöztél  

    Levetkőzött a nyár s odaszólt az ősznek: vidd és add át ruhám a méla magánynak eljövetelére, a part már szendereg – álmot akart a homok, s a vadkacsákat   jobban elrejti a hajlongó sástelep, ha ködfátylad a hullámot [… Tovább]

“Borzongat, mégis vonz az ismeretlen, a boldogság talán ott messze van, hol mély a tenger, s az ég lehajlik a vízre, amely szinte parttalan.” (Várnai Zseni)           Ha úgy érzed hogy már semmi vagy nincs idő [… Tovább]

    Talán az ördög tudja, hogy minek, (?)   talán az Úr is, de nem súgja meg… (…)   Talán egy napon, fáradt hajnalon,   a  választ valakitől megkapom… (…)   A félhomályban, füstös kocsmában,   egy lány a [… Tovább]

Nem bátorság, ahogyan építettem magam körül azt az erős pillért, inkább a szabadság hatalmas vágya, mely emelni akart a világba fel-fel, s még feljebb, s nem azért, hogy szeressenek, sokkal inkább, hogy lelkemnek elmúlt jövendője, szívekbe érjen úgy haladjon előre, [… Tovább]

Milyen rossz nyomozó vagyok. Tízévesen legyűrt falat, utolsó elolvasott krimid. Bőrömbe bújtál, bújsz, remélem fogsz még. Szavakból varrt minden, ezekbe öltözöl, koldus-meztelen férfi.  Érzem bonyodalom hajtogat össze egyszerűséget, van fiók amibe bekerülsz, mint almáriumban ecetes itóka, kredenc alatt egér. Szívesen [… Tovább]

        Nyújtózik az égbolt, hűvös takaróján halványul a csillag. Ősz hull, kavarog, kései lonc illata lóg, léptek alá kék foltos csendet ken a város, álmos vackán békén pihenő eb ma a sár. Holt idő szitál, fal mentén [… Tovább]

        Isten rád formázta az őszt, de valaki lekaparta arcodról a holdat, valaki ellopta szemedből a csillagokat. Valaki anyád helyett anyád volt. Egy pillanatra. Míg te felfele zuhantál, hegyek mögé ringatta az éjszakát, homlokodra varrta a napot, [… Tovább]

  Gyűlölöm mennyire gyűlölöm…   a zajt a csendet a rumlit a rendet hajnalt és estet lelket és testet az eget a földet a Napot a Holdat élőt és holtat ha ülök ha állok ha vak vagyok ha látok…   [… Tovább]

    Csak az útkereszteződések a választás iszonyú kényszere   a megismerés mellé a felismerés beismerés megdöbbenés rádöbbenés mint járulékok   rácsain kívül sem szabad az ember magánya vetkőzteti félelme adja bérbe

        Bársony-meleg helyed az ágyban, úgy szólít vissza, ahogy téged kísér a reggeli pára. Nem is hinnéd, narancsban fürdik a szoba így.   Fanyar körte íze oszlik a számban…  Kellemes!   Tudom, te ezt nem éled, míg [… Tovább]

    színek nélküli vak mélyrepülés eluralkodó túlbuzgó hisztérikus őrület telepedett agyam tekervényeibe   feldolgozhatatlan tapasztalatok sokasága emlékek szúrósszagú simogatása marta véresre szívem   gusztustalan rémképek bolondítása mocskos tettek lélekben való vájkálása bénította meg életem   mostanra már   oszlanak [… Tovább]

    mézesmadzag eszméktől és mérgezett vizű kutaktól egyformán távol   talán e lassú és óvatos közeledésben nem szegjük nyakunk a szándékainkat átívelő lélekpallón

    Többet ne hívj, ne keress, minden kihalt belőlem, mi voltam, s már sohasem leszek.   Egyszer majd talán megérted, mi az, feladni valakiért mindened.