Deák László Olivér Szerző
Vezetéknév
Deák
Keresztnév
László Olivér
7 év Nincs Komment

Be mikor még nem voltál!

Milyen béke honolt még.

Álmodni, sem álmodtál.

Milyen jó volt akkor rég!

 

Gyarló vagy, és egy förtelem!

Körbe nézek, s csak jajgatok! 

Nincs benned egy csepp értelem!

Elferdült majom fajzatok!

 

De kérve kérlek Istenem.

Bocsáss meg most még nekem.

Fáj! De lehunyom szemem.

 

S összekulcsolom két kezem.

„Legyen béke az emberen”

 

Mert én békémet nem lelem!

 

—————————–

 

Szia Laci! Mint egy időzített bomba. Ez jutott elsőre eszembe, míg olvastalak. De hiába vártam a hatást, vagyis azaz igazi robbanás elmaradt.

– Az első sor, első szavával nem tudok mit kezdeni. Miért is? Minek is az a „Be”?

„Be mikor még nem voltál”

 

– Nem azzal éred el a „hatást”, ha minden sor végére írásjelet teszel ki. Az olvasó érzi, ha…, hisz a verset úgy kell megírni, hogy érezze az olvasó, mikor fáj, mikor sajdul, és mikor üvölt a vers. Nem kell, nem szép, ha minden sorát „lezárod”. Engedd az olvasót bolyongani a sorok közt. Így csak megtorpan, falba ütközik, s csak egy „lista” lesz belőle.

 

Érzem benne a dühöt, a tehetetlenséget, a keresést, de tartalmilag sajnos nem mond sokat a vers.

Ezen még dolgoznod kell

Üdv.

 

Hajnal

Egy példázat Neked!
8 év Nincs Komment

Egyik közeli ismer?sömnek írtam.

 

Ha azt gondolnád,

Tudod milyen az élet.

Ha azt hiszed, ismered,

Sajnálom, de tévedsz.

 

Megismerni, elfogadni,

Talán csak benne élni.

Vagy vele sodródni,

S mindig csak félni.

 

Ismered a világot?

Küls? és bels? világod?

Vagy lelkednek,

A gyümölcsét is kivágod?

 

Hogy érzed magad,

Mikor bántanak?

S milyen érzés,

Mikor áldanak?

 

Dúlnak gondolataid,

Mindig csak keresel.

Kutatod az okot,

S a végén csak elesel.

 

És azt kérded.

Miért bánt téged az élet?

Miért folyjon mindig,

A Te véred?

 

Düh támad benned,

S keser?ség lep el.

Összetörsz teljesen,

S végül megint elesel.

 

Talpra kell állni!

Ezt kiáltod magadnak.

De er?d nincsen,

S barátaid nem maradtak.

 

Úgy gondolod,

Elveszett minden.

Egyedül vagy,

S már senkid sincsen.

 

 

De ne add fel!

Soha nem szabad.

Talpra kell állni,

Mert lent maradsz.

 

Hidd el nekem,

Tovább tart a fájdalom.

S a megoldás akkor jön,

Mikor te akarod.

 

Egyedül rajtad áll,

Mikor vagy kész feln?ni.

S megállni a helyed,

Mert esélyed felh?nyi.

 

Nehéz id?szakban,

Nehéz megállnia helyünk.

Megismerni az életet,

Nem kis munka nekünk.

 

Emberek vagyunk,

S hibázhatunk.

Hibáinkból tanulunk,

S abból építjük várunk!

Tehát ne keseredj el!

Ha hibázol párszor.

Hozzád tartozik a hiba,  

S bánat mit éreztél vagy százszor.

Az életet kiismerni,

Teljesen lehetetlen.

De megérteni, s felfogni,

Viszont szükségtelen.

Mert felhasználni,

Azt se tudnánk többre.

Amikre képesek vagyunk,

Azt megtesszük örökre.

 

 

 

Kedves László;

elkezdtem bepirosozni a lapos, igénytelen nagyokos megállapításokat, tanácsokat, közhelyeket.

Persze, az irodalom nagyja is ilyen – csak eredetibb a megfogalmazás.

Ezek nagyon gyerekesek, ezeket inkább ne tegyük fel.

 

Ezer üdv:

 

Gyuri

Deák László Olivér Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.