disszonáns

Zengő

Hallgasd meg!

 

búbánatot vet az ősz

szélűzte szirmokat kerget

ajkamról lehervad a mosoly

hangtalanná válik sikolyom

elbiceg csodáival a kikelet

a halványodó fény

derengőn tovalibben

pengeélen táncol a kisértés –

                    *

vigasztalan éjeken rám dobálja

vicsorgó kölykeit a sötét

lidérces hang hasít belém

haláltáncot jár bennem a félelem

szívem alatt vonatkerék kattog

s kihagy egy ütemet –

eltemetett vágyak mint

vibráló fénykörök cikáznak

fácánmadarak éles rikoltását

visszhangozzák a távoli hegyek

a szél zaklatott álmot zihál

számkivetett gondolataim

testemhez tapadó árnyak

kísérnek utamon rideg síneken

robog tova a szerelem elfogytak

reményeim s a kilométerek –

mozdulatlan köd nehezül a tájra

ágak hegyén sápad a hold

a varjak kárörvendve ülnek

majd hirtelen elhúznak fejem felett

szégyenlősen húzom össze magam

ám kínomban nevetek egyet

a tücskök egy ideje valahol

macskazenét hegedülnek –

                    *

a fényívek metál sugarában

kibontom lepléből a csöndet

disszonáns vágyak felett

pattan egy húr felráz a régi láz

langy szellőből kortyot kínál
visszahoz egy dallamot s hagyom

hogy beszívja keserédes illatát

csipkeselyem hálóruhám –

2014. 09. 18.

http://www.youtube.com/watch?v=9ZM0zFvpKDY

37látogató,2mai

Szerző D. Bencze Erzsébet 163 írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873

25 Komment

  1. Én sem olvasok scifit, sőt utálom. (Vö. “kedvenc versem” c. egyebem)
    Viszont, ha beírod a gugliba, hogy “hangtalan sikoly”, kihoz egy csomó találatot.
    Nálam a “vértelen sikoly” saját találmány. Sissi úgy halt meg, hogy szíven szúrták, de utána még felszállt egy hajóra, csak ott esett össze. A szúrt seb általában nem vérzik (illetve befelé vérzik), de az áldozat valszeg felsikít a fájdalomtól.
    Én meg ettől a szörnyű zenétől visítottam. A dzsesszzenét már 20 évesen sem bírtam, ha az volt a rádióban, azonnal kikapcsoltam. Értve vagyok 🙂 végre?

  2. # 10
    Valóban, nem pontosan idéztem saját versemből, de nem is az volt a lényeg… Scifit pedig nem szeretem, soha nem is olvastam, az említett könyvet sem. Sok mindent “elcsépeltek” már, ha úgy vesszük, a “szúrt sebet” is, amelyről az említett “miniversedben” írsz.

    Egyébként nem óhajtom, hogy lelkem egy kis nyíláson távozzon… Nem értelek, miért éppen Sissi halálára asszociáltál éppen itt a versem alatti kommentedben… Hmmm… (?)

  3. Köszönöm lányok, Erzsébet, Jana, hogy olvastatok! 🙂

    Annyiszor meghallgattam, hogy a végén megszerettem… a zaklatottságát is. A mai kortárs dzsesszt kifejezetten kedvelem. Persze, hangulatfüggő. Köszönöm, kedves Jana kiemelésedet. 🙂
    Igen, Erzsébet, túlburjánzik, de a “mintazene” is több részes, mindegyik más ponton talált el, és a végén a zene nyugvópontja éppen a szívembe talált, és ezgyüttkibelőlem… örülök, hogy “nagyon tetszett”. Tudom, Te nem túlzol… 😉

Hagyj üzenetet