Vers

Előszó

  Kezeidtől néma lettem s ingatag, csókodtól megbénult az agy, s ki tudja, hány törvény bomlott szét, mocskosak lettünk és éjsötét, mégis tisztán látlak, hófehérnek, s így is szólítnálak enyémnek, hisz nem vagy tőlem rosszabb, se jobb, s míg csókomtól [… Tovább]

Egyéb

Poligráf

… honnan és hogyan kerülhetett egy ismeretlen fiatal lány a kisváros parkjának egyik fájára? Két vastag ág közt ült, amikor rátaláltak. Égnek álló kék hajában a bal halántéka felett leborotvált folt sárgán virított…      

Zengő

Lenge

Zengő Minden rejtekembe egy elcsendesült dallam bolyong,feszülő testembe zeng.Őszi ábrándok csitulnak, törékeny álmunk leng.Éhező lelkemben földi hangod visszhangzik, tisztul a csend.

Vers

Utolsó

      Utolsó szeretődben  keresed az elsőt  ahogy  szédült pillanatát  keresi  az összetört álom  mikor dér rezdül  emlékek vészjósló  hajnalán  Érzed  teste csillagillatát  tüzét hevét  lángoló felhők közül  kiszakad  mint a Nap  karodban elalél  s te holttá válsz ott  [… Tovább]

Vers

Őszi vers kedvesemnek

    El kell mondanom, bár nem szokásom, ma fáztam, rázott a hideg a tornácon, hol örök idők óta nyár van, részletezhetném, minek. A könnycsatornákból zizegve hulltak alá rőtvörös, száraz falevelek, meleg vizet ittam, sok cigarettával, s bevillant, többé nem [… Tovább]

Vers

LEFEKÜDTEM EGY HÓANGYALLAL

  ( dadaista álmok )   Lefeküdtem egy hó-angyallal velünk aludt a napsugárcsillanás s genetikailag megoszlok magam között mert  eltapos a szembe rohanás rengeteg Ábel bolyong a rengetegben s szememben puskát ragad a kék és másodikra mindig is eltalálom lábamon [… Tovább]

Vers

Koszos szív

    Koszos szívem csak téged vár,fekete hiányod ollója életből kivág. Mint gyűrött matricátdédi lencséjében gyűlőkoncentrált napfényéget el. Hamu marad utána,min nem látszik gyűrődés. Fekete illatot áraszt,s mélyen maró fájdalmatfoglyul ejtve porladszél által szét,hogy fájdalmát többé ki ne engedje.

Vers

tény – ősszel is –

Zengő nincs szebb mint a nyári égmikor madárszót gyűjtögetfelhőin kék foltok fodrozódnakde annál sem mikor avart látvaaz eső cseppjeivel zöldet siratvagy a gyenge sugarakmik utolsó erejükkel isbánatot oldanak mikor hűssel töltött őszfegyverekharmóniát bombáznakkertekben és odvakban haldoklik a napde dallammal jár [… Tovább]

Vers

Országút szélén, árnyékos fa alatt

                                                   Lehetséges, hogy éppen itt ér majd véget.                                                   De nem most, amikor moccannod sem szabad.                                                   Éleden állsz. Tévedhetetlenül érzed:                                                    latolgat. Tehetsz-e mást? Rábízod magad                                                   míg dönt, s eldöntetlen gurít tovább. Téged.                                                   Mikor, melyik oldaladra — nyitott marad.                                                    Több [… Tovább]

Vers

Koravén gyermekem…

    Koravén gyermekem szelleméhez szólok: Oh, hogyan boldogulsz, míg fejed zsong a gondtól? Loholsz álmatlanul, olthatatlan szomjjal; Mert magad vagy te a vágy és a forrás. Finomult érzékid csodálhatnák grófok; Elméd élén pendül egy üveg egri óbor… Leánnyal játszanál, [… Tovább]