Vers

Álomban, ébren

Zengő   Ujjad játszott kezemen, finom mozdulattal, kedvesen.   Pergő levél, tovafutó akkord, mondhatod, akkor volt.   Most van, s lesz mindig, álomban, ébren, velem.   Nem veheted el, ajkamon hagyott, meleg sóhajod.   Nézem a kanyargó utat, az idő [… Tovább]

Zengő

lágyság(om)

Zengő éretlen értettem meg mim vansemmim ha szívem vakfelfogtam elmém hiába hiszéletem kisemmizmert azt akit az Úr csak halandóvá teszélhet és mása nincsen érdektelen szervesmit az eltorzult sors tervez éretlen fogtam fel sorsom tervében találtam meg mi várháborgó érzék árvágyódtam [… Tovább]

Vers

Harmónia

Zengő    Őszi fények ringatóznak, ma táncot lejt a szerelem, ámulatból ámulatba   esem. Vérembe csordogál az est, akkordjaim lélekké rendeződnek, mellémszegődik egy ének, a dal angyali arcot fest. Merítek belőle mélyen, majd álmába csobbanok, itt nincs talán, meg ígérem,   [… Tovább]

Vers

A legzengőbbek 1.

válogatás   Radnai István   Lehangulat   őszi szél rendül az ághegyén ujjain megbicsaklik a fény mogorva őszi szél kuszálta húrok pókok vonója alatt kisimulnak   halkul az élet rekedt tücskök fiatal vágyak őszes üstök ébredéskor már andalodom és elmélázok [… Tovább]

Zengő

Lehull a virág

Zengő     Amikor minden megszűnik, nem fáj, akkor kezdd csak az  álmodozást, lassan árad benned a vágy, a felejtés gyógyít, s ki nem szeretett, azt is  kebledre öleled.   A lélek sóhajt, bezárul  egy virág, szíved nem dobban,  semmit [… Tovább]

Karcolat

Egy igaz barát

ilyen egy igaz barát A számtan vizsgán történt talán, de lehet, hogy az orosz nyelvvizsgán, vagy a románon. Nem is ez a lényeg, hanem az, ami történt. Ami később történt — utána. Akarom mondani, a vizsga után. A tanár úgy [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Vonatra várva

Csomaggal a kezemben a peronon állok, szívemben még lobognak a gyermeki lángok, szerelmem kidobtad, lelkemet megtépted, belőled immáron többet én nem kérek! A vonatom csak nem jő, azt mondják, késik, szívemet az érzések vésik, a szívem pedig vérzik… ———————- Hol [… Tovább]

Vers

Léleklabirintus

Rommá tört életek szilánkjai felett merengő lelkek, mint megannyi lidércek, táncra kelnek. Énekelnek, dúlnak-fúlnak, hol veszékelnek, hol meg vigadoznak. Szállnak a homályba, utánuk a fények, nyomukban sikolyok, karcosak,kemények. Zúgnak a harangok, megint jön egy lélek, koporsóban viszik testét a szegénynek. [… Tovább]

Karcolat

Hogy elkapjon a szél…

  Megsárgult, töredezett levelek zörögtek el mellettem a kopott betonon. Vitte őket a szél. Hangjuk, akár ezernyi üvegszilánk, hasogatta dobhártyámat. Milyen fájdalmas hang. Milyen idegesítő hang. Elmúlt a nyár. Madártávlatból nézve, a város már csak sárgás-szürkés pacának tűnik. A levelek [… Tovább]

Vers

Nekem nyóc

Szomorkodom, mégis tűrhető. Boldogságod itt is jóleső, ha beleszámítjuk, az, hogy élsz, mindent megér. Tudod, itt még falak közt vánnyadt hajnalok, ostoba álmok. Leginkább ott sérülök, hol segíteni próbálnak barátok. Mert ez nem gyászidő, fogom lüktető szívemet, ne ugorja át, [… Tovább]