Nap: 2014.09.14.

  Kik borostásak vagytok, izgatottak,rohantok utánozni valami istent,aki teremt, mert az a dolga – nekünk –fájva futtok, helyet találni annál, kititeket is megteremt, s majd gyermeketád a világra, s maga gyönge nő, mágnes –esélyetek sem lehet, ha vonzni kezd.S mi [… Tovább]

    Virágok nyílnak lelkedkertjében, ha jó vagy.Így navigálta anyám úton a hajómatszivárványok, tűzfelhőkközt amerre jártam.Sokszor elsüllyedtem én,míg haza találtam. Ma is áldom, ez éltet maró könnyezüsttel, a szó, a “légy jó mindig” mennybeszökő füstjel intő mementóként,s örökre fennmarad, míg foglyul ejt a fény,s elföldel a [… Tovább]

    Mi lenne, hacsak úgy, egy pillanatramellém bújnál reggeleken,s hátamra takarót húznál,nem hagynád, hogy fázzak. Mi lenne, hapicit átölelnéd testemeta hajnalokon karjaiddal,csak úgy, egy pillanatra,s egy apró csókot lehelnéllüktető nyakamra. Mi lenne. hanéha visszajönnél,vagy ha velem ébrednél,mert maradhatnál nálam,csak [… Tovább]

    A szomszéd ház tetején pihent meg a fehér Hold. Fölé zord felhők gyűltek, az ég esőköpenyt hord. S itt ülök magamban, fehér falakba zárva… Hallgatom, ahogy az óra vált a holnapi mába. Lehunyom a szemem, egy pillanat az [… Tovább]

    …de már nem teszem. Felpróbálom őszinteséged, igazmondóvá értél bennem is. Kibomlik hajam, a szám, fűzős cipőm, leveted ruhám. Játékosság orrom körül a légy, hegyedbe fogok ütközni tehetetlenül. Elhajol a maradék dobbanás, de a szív ugrik, visszatáncolni késő, rám pirít [… Tovább]

Hazudjunk magunknak egy utolsó szerelmet, egy forró ölelést a lusta szeptemberi délutánban, ebben a küszöbünkig érő messze néző, halk, őszi suttogásban hívjuk elő a fakó, tikkadt búzamezőket, a májusi csókokat őrző, enyhet adó boglyák hűvösét, álmainkból elcsent vágyainkat, lassú, mosolygó [… Tovább]

    Még él benne a lélek,dühöngve, csapkodva lépkedföl, s alá…Föld felett tartanáa mély, ártó hatalmat,ha nem boldog,más sem maradhat.Nem számít, milyen áron!Fájhat is, sírhat is,ki alázva kéri számontettei korbácsát. * Birtokolva hiszi,hogy mindaz, mit tesz, jó.Míg a másiknak fáj,neki [… Tovább]

v e r s   Kui János Mosoly anyám arcán Ezüstös reggel köszöntött,sötétbe öltözve fogadottfekete fejkendős édesanyám.Fejéről nem hiányozottaz a ruhadarab, az ő egészviselete a fekete ruha.Meleg mosolya színesenfogadott, néha-néha fekete volt, finom lelkemindig mosolygott.Olykor megsimogatta fejemet,megölelt, s mosolya elringatott.Nem [… Tovább]