Vers

Időtlenül

Zengő: Kép: Salvador Dali: Meditatív rózsa     Időtlenül lebegő bíbor-rózsa nehezül, a felcsillanó dűnék homok-tengere fölé. Rekkenő hőség zizzen, mantra dallama kúszik minden emberi agyba.        

Hírek

Rekviemek halottainkért

A hervadás bús pompájában áll most / A temető. Ó, mennyi szín, derű, / Fehér és lila őszi rózsatenger, / Mely hullámzik az enyészet szelére. (Juhász Gyula: Temető – részlet) Halott társak üdvözlése   A temetőkből indultam közétek, A temetőknek [… Tovább]

Vers

Lacrima – Könny

Zengő – zene   Lacrima Felhő ablakából kinéz a fény.  Felsebzi a lélekereket. Láthatatlan szárnyak röptével földet érnek  a szemben, ismét alkonyt pirosítanak, vagy hajnalt bontanakaz angyalok. Napsugárral bélelik források tövét, forralnak könnyízű vért,  leplezetlen tisztulunk, tudatunk ébred. Tengeráradattá érlelik [… Tovább]

Vers

Mesél a kő

Weisz Fanninak sorstársi szeretettel, szavait véve mottóul: “Tudod, bezárva éltem eddig. Most megfogtam a köveket, minden. Szabadság.”     Fogod a nagy fehér követ,a kő felszáll veled.Hitted eddig, szárnyak nélkülkőnek repülni nem lehet.   Hallgatod a fehér követ,ráérzel, mit jelentóriás [… Tovább]

Monológ

Híd az időben

      Az utolsó, szinte kora őszi, kellemes hőmérsékletű nap volt ma, pedig lassan vége az októbernek is. Száraz fű, falevél kis halomba söpörve, rakom a szemetes zsákba. Fiam, unokám viszik a többi levél közé, arra a temető kútja [… Tovább]

Vers

Kötődések

      Egybeszőve vérköreinkdús hálója szorosan,úgy fonódott rám a léted,itt növekszik sorsomban.   Kitöltve sok parányi réstálmaimba belenőtt,kaptam vele erős támaszt,harcban társat, szeretőt.   Helyes utam keresgélem,belém tüskék akadnak,de szorítom forró kezed,s te visszaadsz magamnak!  

Vers

A HALÁL

M. Laurens: A HALÁL  Úgy gondolom a halál oly jó-barát, kié a legtisztább őszinte ölelés, önzetlen szolgál minden fáradt lelket,  kit megkínzott sokszor a testi létezés. Sohasem haragos vagy türelmetlen, és ha úgy érzitek néha, hogy korán jön, ne feledjétek, [… Tovább]

Vers

Ad sortem bonam

Zengő, ritmus   Drága élet, mily sokat adsz, csodálom,Bőkezűn méred te a jót s a rosszat,Véges úton sziklafal állt elébem,Állom a versenyt! Földre löktél, s vérruha lett a bőröm,Kardom és páncélom a múlt keserve,Érzi szívem: nem jöve még a vég [… Tovább]

Vers

– novemberi –

Fotó: www. magyarerő.hu   E világ minden meggyújtott gyertyájának   fénye ragyogjon a mennyek óriás tüzébe!   Abból fénysugárutak vezessenek a földre,   hogy minden megváltott át legyen ölelve!  

Vers

Ködkobold

    A  város   füstös  páragomolyba  burkolódzott   ( házfalak  csak  fátyolosan  pislákoló  fények )  sötét  felkiáltójelként  ágaskodó  tornyok;  a  Tél  jöttére  kiáltó  száz  részeges  lélek.    Hűvös  vízfelszínen  fodrokat  reszkető  szellő  tejüveget  foncsoroz  egy  sápadt  tükörképre  ‘s  bágyadt  szemfedelet [… Tovább]

Vers

közeledő tél

meddő talajra hull a szó a fák fejetlen némák kaszálja őket az ősz bezárulnak a termést ígérő ölek angyalok fázósan húzzák be szárnyaikat   hamisság szitál ködöt a tájra cinkelt kockát vet a magány szivárványhálóval keres prédát s nem veszi [… Tovább]

Vers

Teljesség

Zengő, ritmus     Lantra váltott hit, lobogó remények, visszaemlékezni öröm tirátok! S élni: ősz hajjal, s ha a csöndön át is –               szárnyal az ének!          

Vers

Elcsendesülve

Zengő/zene     Rekviem szól csendes fájdalommal,kottára vésett utolsó dal…Létpercek peregtek, mint a gyöngyök,a halál új, s újabb testet foglal.Csontokra szikkadt ujjakhamvakat szórtak, emlékektőlmár nem szabadul a tudat,mert beteggé tesz a hiányokbólfakadó bűnös indulat. – Én most csönd vagyok Uram,kőre [… Tovább]

Vers

Androgün

Zengő, kép       Mozdulatlan táj. Csendnek csend felel. Égen teltvörös nyílt rózsa delel.   Álmosbarna föld elnyúlik puhán. Kicsiny emberpár mögött hosszú árny.   Csak kettőjükre tartozik a kék. Minden világos: mélytudat-sötét.   Egymás határán álom, harc, idő; [… Tovább]

Vers

Hajnal

    elnyúlt hajnalokon az ébrenlétbe kapaszkodva számollak, minden másodperced köszönöm, amit itt töltesz velem tejszagú álmokkal telve egy jövőről, melyben kitudja leszek-e még neked, vagy csak lelkemnek mosolyogsz reggelente

Novella

Álom, vendégágyon

  Kis sarkot csinált nekem anya a konyhában, hogy ne ébredjek fel annyiszor az öcsém miatt felkapcsolt lámpa fényére. Apám is hazajön az éjszaka közepén… — Mi van, nem tetszik a gyerekbőgés? — köszön, majd lekever egy óriási pofont. Öltözöm, [… Tovább]

Mese

Cirmi cica kalandjai

A kiscicánk nagyon pajkos,folyton legyek után kapdos,haragszik rá gazdasszonya,mert a vajat mind ellopta.   Sarat hord az új szőnyegre,nagyot pihen ott őkelme,frászt hoz szegény nagymamákra,fonalat csen uzsonnrára.   Meg nem eszi, csak pofozza,nagyon gyorsan elkoboztanéniktől a kötni valót,szidják is a [… Tovább]

Humor

Fresh Dino

  Dezső, az ősember, aki mellesleg nős ember, csendesen ücsörgött barlangja előtt, és pattintott kőszerszám gyűjteményét polírozta Dezsőné frottír törölközőjével. Ez önmagában is rossz ómen, de Dezsőnk ekkor még nem tudta, milyen kemény napja lesz. Dezsőné már hajnali 11 körül [… Tovább]

Vers

a dalnok bukása

Zengő, ritmus   most már látja szemem, mit érszdölyföd majd’ az eget verdesi szárnyalónmás költőt sose hordozotthátán szittya vidék, sőt az egész világ – állítod s fejeden babérönként tetted e díszt fődre kitüntetőnminden dalnokot elpüfölszhozzád mérni ki vágy’ verseivel magát [… Tovább]

Vers

Megfürdöm a Holdban

  Ma éjjel gyermekszemekből könnyekké fagynak a csillagok, s úgy toporzékol a szívem, mint zúgó gyárban virrasztó munkás imájában a káromkodás. Felégessem vagy megfessem újra szőtt hitem vásznát?   Ma éjjel, míg virraszt Isten, s mint favágó a rönköt úgy [… Tovább]

Vers

Magányos hírvivő

   Magányos hírvivő Valaha gyárak, szorgos gépterek… Temetetlen holtak élnek itt veled! Csupa mementó, rom-csönd a táj is, Meg se döbbent már, olyan banális. Derékig gaz, sár, sihta/ sitt/- temető, Vascsontváz, amputált ezer-agyvelő; Ez itt a félbetört mozdulat maga,Múltnak, jövőnek [… Tovább]

Vers

Álmodtam

    Álmodtam éjjel. Olyan fiatal voltál, egy tudós. Sikerült anyáskodnom. Elaludtál. Levettem szemüveged, és a hátad mögül kicsúsztattam, talán a csörgőt. Szikár, sovány tested volt, azt hiszem én is becsukhattam szemeimet. Átkaroltalak, lehettél volna nádszál két karom közt, elengedéssel [… Tovább]

Vers

ámulva

ámulva   vörös pecsét a telihold ma a fáradt fák eozinfénye oldja: nem lesz többé ugyanolyan már   mint lágy zománc alácsorog lefele hozzánk le a mélybe ámulva vetkőznek fönt a fák kettőnk között a pillanat letört kis ágak halk [… Tovább]

Vers

Körhinta

      Csillagközi csendet hasítok az égből,túl nagy a zaj itt lent, akár egy bazár.Forog a ringlispíl, a félelem így nő,pokol és menny között alig van határ.Talpalatnyi helyen elférnék tebenned,csak egy kis kamrányi levegőt adj még.Lírára váltanék, de minden [… Tovább]

vegyes

A fekete fejkendő bánata

VERS A fekete fejkendő bánata Anyám a kibuggyanórügy, korán hajt friss levelet, bimbójából virág nyílik, szépsége a termő fájdalomból él, az anyaföld ápolja, a nyári nap delének nyugalmával folytatja, a szorgos munka verítéke hull kapájára, borong mint az idő, ha [… Tovább]