Vers

Óh, hol

„Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim                           (Madách – Ádám X.)   Én ott vagyok, hol vannak álmaim – a többi ébredés a praktikumra – közöm hozzá, hogy belefáradok. Visszanézek századokra – segítsen, mondja meg, az ember célja mi lesz [… Tovább]

Vers

Matt

    Már  unom  ezeket  a  kormos  bástyákat és  bámulni  a  sötét  gyalogok  sorát; ha  szerecsen  férjem  ma  éjjel  elvágtat, úgy  megnézném  én  a  tábla  túloldalát!   Mert  vágyom  meglátni  azt  a  fehér  várat –  sóhajtott  egy  mélyet  az  ében [… Tovább]

Vers

Fűzfapoéta

Még mielőtt bárki kombinálni kezdene, el kell mondanom, hogy ez a vers egy pályázatra készült, ahol a cím: “FŰZFAPOÉTA”, adott volt. Azt persze készséggel elismerem, hogy ezt a ziccert nem hagyhattam ki, így-hát megszülettett eme “nagy” mű. Olvassátok gondos figyelemmel, [… Tovább]

Egyéb

Eszterek

Képlopás     Hastájbizsergős lepketánc. Szemembe loptad a kezet, e bensőséges simogatást. Meghatározott, valóságos, exponált: a fény, ahogyan érintés-erősen fotópapírra finomodott. Arcodnak bőrszirmain, csukott szemhéjú átéléssel tenyér-kehelyben, ember virággá egyesül; egymásért a lélek. Úgy lengedez a száron, nap-éj határon átfeszülni [… Tovább]

Vers

Ősz van újra

  Az idő eljárt, ha voltak is, már nincsenek csodák. Ősz van újra, keresztjét mindenki maga hordja. Én sem adnám másnak, tán’ beleroppannának. Megszoktam már rég, zokszót sem ejtenék, de temetői mécsesek lobognak, gyertyákat éget a képzelet. Az idő eljárt, [… Tovább]

Vers

Rubóczki Béla festőművészhez

Kép: Rubóczki Béla ólomüveg ablaka(még az asztalon)       Mozdulatlan ólomerdőn árnyak erejében kószál, kedvére tesz az anyag, a szédítőn hullámzó ólomüveg tónál. Szivárvány szárnyakat varr a formát szomjazó kezével. Kétkedő, számos akadhat, ha nehezülnek is keresztjére, könnyed imával [… Tovább]