Vers

Kötődések

      Egybeszőve vérköreinkdús hálója szorosan,úgy fonódott rám a léted,itt növekszik sorsomban.   Kitöltve sok parányi réstálmaimba belenőtt,kaptam vele erős támaszt,harcban társat, szeretőt.   Helyes utam keresgélem,belém tüskék akadnak,de szorítom forró kezed,s te visszaadsz magamnak!  

Vers

A HALÁL

M. Laurens: A HALÁL  Úgy gondolom a halál oly jó-barát, kié a legtisztább őszinte ölelés, önzetlen szolgál minden fáradt lelket,  kit megkínzott sokszor a testi létezés. Sohasem haragos vagy türelmetlen, és ha úgy érzitek néha, hogy korán jön, ne feledjétek, [… Tovább]

Vers

Ad sortem bonam

Zengő, ritmus   Drága élet, mily sokat adsz, csodálom,Bőkezűn méred te a jót s a rosszat,Véges úton sziklafal állt elébem,Állom a versenyt! Földre löktél, s vérruha lett a bőröm,Kardom és páncélom a múlt keserve,Érzi szívem: nem jöve még a vég [… Tovább]

Vers

– novemberi –

Fotó: www. magyarerő.hu   E világ minden meggyújtott gyertyájának   fénye ragyogjon a mennyek óriás tüzébe!   Abból fénysugárutak vezessenek a földre,   hogy minden megváltott át legyen ölelve!  

Vers

Ködkobold

    A  város   füstös  páragomolyba  burkolódzott   ( házfalak  csak  fátyolosan  pislákoló  fények )  sötét  felkiáltójelként  ágaskodó  tornyok;  a  Tél  jöttére  kiáltó  száz  részeges  lélek.    Hűvös  vízfelszínen  fodrokat  reszkető  szellő  tejüveget  foncsoroz  egy  sápadt  tükörképre  ‘s  bágyadt  szemfedelet [… Tovább]

Vers

közeledő tél

meddő talajra hull a szó a fák fejetlen némák kaszálja őket az ősz bezárulnak a termést ígérő ölek angyalok fázósan húzzák be szárnyaikat   hamisság szitál ködöt a tájra cinkelt kockát vet a magány szivárványhálóval keres prédát s nem veszi [… Tovább]

Vers

Teljesség

Zengő, ritmus     Lantra váltott hit, lobogó remények, visszaemlékezni öröm tirátok! S élni: ősz hajjal, s ha a csöndön át is –               szárnyal az ének!