Bakkné Szentesi Csilla : Nem érek hozzád, úgy hagylak pihenni

Nyomtatás

http://youtu.be/zNbXuFBjncw

Nem érek hozzád, úgy hagylak pihenni,

s amíg homlokát ráncolja az ég,

én kiengesztelni igyekszem Istent,

pedig sosem volt köztünk szakadék.

Az idő, körénk már burkot nem húzhat,

árokká mélyült, mint pengevágta seb,

élesen fáj, s hiába varrják össze,

gyógyult nyoma is rajtam lesz.

Nem érek hozzád, de hagyj még tévedni,

az ajtóban vársz, ragyogó Csillagom,

élővé festem szemöldököd ívét,

s karod melegében magam ringatom.

Nem érek hozzád, hogy nyugalmat leljél,

késői sétán, ha erre visz utam,

elrendezgetem a pár szál virágot,

hogy alattuk békésen tovább szunnyadj.

Nem érek hozzád, csak hagylak pihenni,

bár rég volt az a nap, mégsem vérzik el,

úgy mesélnék még Anyám sok-sok szépet,

ahogy meséltél, s elhittem, élni kell.