Vers

Nők talpig szégyenben

ha már annyira féltek mint az űzött vad és nektek csak a szégyen marad csendben mélyen lehajtjátok a fejetek mert már mindent lehet veletek ha már annyira féltek mint az űzött vadés nektek csak a szégyen maradcsendben mélyen lehajtjátok a [… Tovább]

Vers

Lehetnél

Lehetnék csak egy szerencsétlen, áldozathozatallal merészen állok hozzád, felismerve mindenben az egónk, görögös, tiszta-bűn görbén vajon elhagyott már, esteleg még szeret az isten. Mélytengerekből hozni fel, igazgyöngyre lelhetünk, az angyal nő, vagy másik felünk?  

Vers

Vihar jött

  Végül semmi sem lett tökéletes, csak azt akartam, hogy te is szeress, de minden évszak egy kör vége, mi körbe értünk, s bár rég nem kéne, mégis veled álmodok éjszakánként, az ész már tudja, de a halánték mögött megbújó [… Tovább]

Aforizma

– gravitáció –

(tömegvonzás)     A feldobott kő minél nagyobb magaslatokra tör, annál mélyebb nyomokat hagyva maga után, legvégül földre kényszerül. Ugyanígy a túlontúl magasra dobott üveg, becsapódáskor úgy hullik szilánkjaira, akár a sebzett becsület. E földi törvény megmásíthatatlan, nem csoda — [… Tovább]

Vers

Zöld kártya

Ez a nyár már készülődik Kopott aranycipőjét fényesíti De Főnix hiába vár a szív deltában Gyermekmesékké válnak a csodák   A szabadság emlői kiapadtak A bal És a jobb is Nem számít hogy a keleti koldusikrek Melyik felén lógnak   [… Tovább]

Vers

mihelyt elhiszed

                                                                   banális partok.                                                                   tükörsima vizek.                                                                   szenvedsz. kudarcot.                                                                      átmenetileg.                                                                   majd feltámad a szél.                                                                   mihelyt elhiszed,                                                                      nyílhat új esély,    [… Tovább]

Vers

Katedrálison

Csókjaid hulló lombjába fulladok.Lángoszlop vagy, s én fekete sóhaj egy felgyújtott békeszerződésben.Egünk tört üvegén a tél szivárog,állandó maradtál és kegyetlen.Egy birtok nélküli,tárgyilagos viszony.Mégis téged látlak minden  katedrálison.

Vers

A tó csöndje

Október, hangulat, Balaton Kint pár vadréce úszkál, s a nádszálakon csúszkál, mint csillogó, falat fény, a kora őszi napfény, nagy víz babrál örömmel a rá terített csönddel, kis csillók sokszorozzák elnyújtózkodó hosszát, valahogy minden más itt, a szél is lassút [… Tovább]