Vers

Elcsendesülve

Zengő/zene     Rekviem szól csendes fájdalommal,kottára vésett utolsó dal…Létpercek peregtek, mint a gyöngyök,a halál új, s újabb testet foglal.Csontokra szikkadt ujjakhamvakat szórtak, emlékektőlmár nem szabadul a tudat,mert beteggé tesz a hiányokbólfakadó bűnös indulat. – Én most csönd vagyok Uram,kőre [… Tovább]

Vers

Androgün

Zengő, kép       Mozdulatlan táj. Csendnek csend felel. Égen teltvörös nyílt rózsa delel.   Álmosbarna föld elnyúlik puhán. Kicsiny emberpár mögött hosszú árny.   Csak kettőjükre tartozik a kék. Minden világos: mélytudat-sötét.   Egymás határán álom, harc, idő; [… Tovább]

Vers

Hajnal

    elnyúlt hajnalokon az ébrenlétbe kapaszkodva számollak, minden másodperced köszönöm, amit itt töltesz velem tejszagú álmokkal telve egy jövőről, melyben kitudja leszek-e még neked, vagy csak lelkemnek mosolyogsz reggelente

Novella

Álom, vendégágyon

  Kis sarkot csinált nekem anya a konyhában, hogy ne ébredjek fel annyiszor az öcsém miatt felkapcsolt lámpa fényére. Apám is hazajön az éjszaka közepén… — Mi van, nem tetszik a gyerekbőgés? — köszön, majd lekever egy óriási pofont. Öltözöm, [… Tovább]