Vers

Nemzetgyilkosok

a hős Pesti srácok, és 1956-ot túlélt nemzetőr rokonom emlékére A nép nevében irtották a népet. Szögesdrót ruhába kényszerített lelkének izzadtságszagú verőlegények gumibottal tették a szépet.   Kik a kezük ügyébe kerültek, csak a fájdalomtól láthattak, s akkor is csupán [… Tovább]

Vers

Utolsó kép

Zengő/képes Lyukasra vájták a varjak az égsötét vásznát, résein átfolyika bolygók fénye, s a hideg tintakékégen, meghízott hold bolyong.Ráncos idő üszkös búzát hajlít,okkerszín foltja szétterült,rojtjába zöld-barna mintát csomóza nyár, majd szennyével elvegyül.Fentről károgás riaszt,e hang megtöri a csöndet, hol az [… Tovább]

Vers

A mennyország felé

Mikor a halál feléd nyújtja kezét,nem zavar rendíthetetlensége  még.Ránevetsz, a szomszéd elmúlt már nyolcvan!Hibának tűnik a nyilvántartásban. Aztán feleszmélsz. Mégis ő a császár,és hogy félig sincs az eseménynaptár.Színházat csinálsz, föllázadsz ellene.Talán valaki mégis megmentene… Végül apró gombóccá gyűröd magad,mint tegnapelőtt [… Tovább]

vegyes

Reggel

Lassan “vetkezni kezd” az est, vele dobom le én is az éj vágyait, majd unottan simítja testemre még minden-mindegy érzését a hajnal. Fázom, álomképed már eltűnt az utolsó csillaggal, s miközben arcomról lemosom az éjszaka rám izzadt óráit, Isten elnyeli [… Tovább]

Vers

Mindhalálig

  Kigombolok belőled egy őszi sanzont a homályból meztelenül lépj elő s ha letéptem bánatod fonódj rám formálj saját arcodra majd taszíts el te égő csipkebokor aztán gyere megint közel és csak ölelj vadul ölelj mindhalálig ölelj…  

Vers

Nevemhez híven

      én mindent fordítva csinálok, hátrafelé megyek, ha éhezem hányok, elveszem, amit adni kellene, bort töltök, bár a pohár színültig tele. maradok, amikor mindenki fut, zárják, én kinyitom a kertkaput, szívből röhögök, mikor mások sírnak, oda tartok, ahová [… Tovább]

Vers

Gyötrődés

      Emléked súlya rám telepedett,meggyötört, kifárasztvaföldre gyűrt.Sajgó lelkemben hordom terhedet,kifosztottad életem,s hagytál űrt.Széttépett álmaim foszlányaitsimogatom sebemrebalzsamul,de csak éget, vad álomba taszít,nyugalmamat elűzimakacsul.Üressé váltan a magány kínoz,és könnyeim elsírtamegészen.Ha végre elérek vágyaimhoz,magamba kapaszkodommerészen.

Vers

Mérgezett tavaszok

Megjelent a NAPÚT 2014/8-as októberi számában – elhangzott a Vigadóban, az ünnepi esten. miért álmodunk ma is fegyverekkel már több mint ötven éve torkolattüzek provokált könnyek kinek van erre érve  ha a hó elolvad macskatetem aki elveszett a kertben miért [… Tovább]