Saját fotó Amíg szeptemberbe átfordult a nyár, hanyagul itt felejtette sugarát, maga mögött hagyott bűneivel, most a felhőket dúcolja alá. Nemrég ezüst csillagokat hullatott, ma lombok közt bágyadtan támolyog. Emléke átzúg, mint szél a kerten, [… Tovább]
Zengő/ritmus Gyűlöllek, te alaptalan,kártékony szerelem! Tudd, ami szívemens ily’ formán feszül, azt imák– úgy, mint kedvgyomot – oldják. Milyen élet az, hogy bánat terem ott, aholgazdát lelhet a vágyíz – aromája méz –majd lelkébe vigaszt csal, ésösztönnel születik meg, mi [… Tovább]
“Mert ahol a kincsed v
Zengő, zene Jázminok szirma véres,alkonyat harapja az eget,bíbor-rózsákra megalvadt éjtapad, tövise szúr, nem vagyok veled.Verseket hullajt a jelenés Isten tenyerén remény,bennem van hinni-akarás,mégis fáj némely költemény.Jázminok szirma fehér,mind egy-egy csillagéjjelente körbefonszorosan, egy-két itt felejtett illat.Fekete ruhámon foszlás,krizantémokat virágzik az ég,még [… Tovább]
Hol volt, hol nem volt, tán még a hetedig falun is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egy öregember. Olyan öreg volt, hogy maga sem tudta, hány éves. Egész nap a kertjében szorgoskodott, ásott, kapált, öntözött. Olyan [… Tovább]
Zengő, http://www.youtube.com/watch?v=uNBKfNo9Pu0 Petúniák a kertben, fehérek, lila és kék szegéllyel, trombita-formás alakjukba szél fúj, azt hiszi vissza riadózhatja a szökni messze készülő nyarat. Fehér petúniák széjjel a kerten, vadméhek szállnak rájuk, birkóznak bibékkel, zümmögésük egyenetlen csendet igazgat, [… Tovább]
Zengő, ritmus Nógathatsz, Tibor! Óh, a vers – hát erről lehet egy életen át vitánk, ám tudd, én nem a kedvedért írok s engem elismerhet a szép jövő!
Kása Terka meséjét és filctollrajzát hoztam előre eme jeles napon, rá is emlékezve, akinek a billentyűk kezelése is fájdalmat okozott, nem beszélve a filctollakról… Mégis sok-sok örömet adott/okozott műveivel.
Zengő/képes az okker érik az útszegély zöld poros az út haragos az ég mintha viharos esőre várna a föld a fény nem aludt ki még lám, a festő agyából szállnak madarak éhes seregélyek öreg varjak bizseregnek az idegek az [… Tovább]
Benedek Elek, “a nagy mesemondó” születésnapján ünneplik Magyarországon a magyar népmese napját. Benedek Elek (1859–1929) Ő az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, mint országgyűlési képviselő. A világról alkotott értékrendje, [… Tovább]
Hullámzó dombok illeszkednek talpam alá, odébb az erdősuttogva hív, és én eljutokhozzá bolondosan kanyargóútjaimon. Megyek, lombos erdő a tanyám,zengő, zöld énekét hallgatom,öreg fák csöndes árnyékábanfeltöltődik fáradt lelkem, ottmegpihenek.
Zúgolódó hársfakoronák búcsúznak a haldokló napfénytől – zöldezüst gyásszal s bezárt ajtók elé rőt szőnyegek úsznak, mikor az elmenekülő ősz levélszeméttel házal. Élelmes mókusok jólelkű szatócsa a ruhátlan fák alatt didergő avar, út melletti árkokba költözött tócsa vizébe [… Tovább]
Bordacsontokba rekedt elmúlásAggatja körmét véresre belém,Kifakult napok között régmúlt gyászOstoroz, létem nevemben ez tény.Súlya vagyok az időnek, elkoboz. Engedjétek hozzám a szerelmet,Rám dőlni készül magányom fala,Intő jelek a szemembe dermedtKönnyek, megtelik sorsom pohara.Arctalanul szétfolyok köztetek.
Zengő https://www.youtube.com/watch?v=uNBKfNo9Pu0 virágok kettesben fűszeres éj csalogány visszatérő dalát legyezi lengeti a szél merre van az odaát pillangók a bibén virágok kettesben fűszeres éj összehajolnak félve forró a nappal salakja éget kertész jön-e nála az olló hidd el illatom méreg [… Tovább]
a legtörhetőbb intervallum, hol ébrenlét valósággá nyúzza az álmot. a cserépszavazás zsigerből ver tíz évet a terhelhetőség ráncaira, mint kalapács a rúgó-szívre, ami már csak tak-ol, akár az első troli, ami ha tetszik, ha nem elindult feléd. paplanszagú verejtéket álmodik [… Tovább]
Kedves Dalnoktársak, kis módosítással folytatjuk a Zengő játékot. Hogy mindenki tudjon játszani, a tov
Ereidben vér csörgedezik Képzetemben Saját színével Záporeső ízével Mint pipacsos mező Ázik Valami kedden azt súgta Ha pipacsok kínja marna A vér bennünket Csütörtökön is Összevarrna Ám Amikor szerdán egymás húsába téptünk S ajkunk csupa vér lett Szívemből [… Tovább]
Eszmékbe bújok – s nem találsz, így ildomos – úgy vélem – megsimogatlak – nem érzel, jó lehetne nékem is – a meztelenség eszméjét öltöm magamra közel kerülni – hisz mindig is ezt akartam: hozzád közel uraljon a természetesség, ne [… Tovább]
Ugyan az, mint a régi, csak néhány apró javítás történt és némi kiegészítés. Az asszony a csengetésre lassan lecammogott a lépcsőn. — Jövök már, jövök! — dörmögte magában, miközben bedugta a kulcsot a zárba. Egy tíz év körüli gyermek állt [… Tovább]
A ráncos föld felett üveggömb a nap, mögöttünk mezítelen délutánok csukódnak. Megrajzolt világunkban megfejthetetlen várakozások, csupasz percek zsibongása szádon, számon. Szédület. Valóság. A szív és az idő káoszán át, nádsuhogás, mohafinom nyár… Hátam mögött állsz. Körbejárlak. [… Tovább]
hang nélkül mentem be az ajtón feketén meztelenül kezemben ezüst jellegtelen ötvözet nem néztem szét egyenesen hozzád mentem fejed körül gomolygott a füst szemedben érett mohóság az asztalon toll és papír az ezüstöt a kutyáidnak dobtam marakodjon az aki [… Tovább]
szemeid villanó fények és én csüngök rajta mint égi kötélen várva a csillag-zuhanásra mint ígéret a parazsas nyárban bár lennék húszéves de jó is lenne csillagként feszülnék föléd az egekbe
Ó, ha egy alaindelon fogja kezem, borostás arcéle súrolná vásznam, mozi lennék, ha most nem is lehetek más ma. Ráfeszülve már legyintek is, hisz pápaszemes, szeplős kétszázkilós bálnaként, mozim előtt pattogat kukoricát egy filmkukac. De sebaj, a happy end után [… Tovább]
KÖLTŐ egy az ezerből írt valaha néhány sort értékelhetőt MEGOLDÁS tóparti sásból szúnyogcsapat közeleg nem nyitok ajtót KUKORICA nem telik el nap hogy gyarló vágytól hajtva ne szemezgetnél HIPOCHONDER az interneten találhatsz betegséget ami illik rád BAGOLY komolyan [… Tovább]
Ragacsosak, édesek a fürtök, viaszölben mézellik a szőlő, a hajnali dombra települt köd, és a hordót őrző pincebölcső, hírnöke az őszeleji szépnek, félő gondnak, aggódó mosolynak, gyors kezeknek, jó dologtevésnek, nagy várása a jövelő bornak. Jár a munka, [… Tovább]
Zengő a víz épp részegít hagyj leléptem az egészet előre sokszor izzad a kezed basszus szerető hogy lehetsz normális tépem gondolatban mellkasszőrödet csupasz halottak játszanak a sikátorszagú reménytelenségbe fúl az életből kitépkedett képzelet is hagyj ne vonj [… Tovább]
Sokat nevetek, mert szomorú vagyok, és ez nevetséges. Ha vagyok – szomorú? – s ha nem leszek, vidám akkor lennék? Ezt a közbeeső nem-lét-tagadást fölcicomázta Isten – illene észrevennem. Elég jó szülő – olvastam a legzseniálisabb címet, [… Tovább]
<img style="margin: 4px; border: 1px solid #ccc;" src="https://7torony.hu/pic
Tartalom másolása nem engedélyezett!