Hónap: 2014 szeptember

Saját fotó         Amíg szeptemberbe átfordult a nyár, hanyagul itt felejtette sugarát, maga mögött hagyott bűneivel, most a felhőket dúcolja alá.   Nemrég ezüst csillagokat hullatott, ma lombok közt bágyadtan támolyog. Emléke átzúg, mint szél a kerten, [… Tovább]

Zengő, zene Jázminok szirma véres,alkonyat harapja az eget,bíbor-rózsákra megalvadt éjtapad, tövise szúr, nem vagyok veled.Verseket hullajt a jelenés Isten tenyerén remény,bennem van hinni-akarás,mégis fáj némely költemény.Jázminok szirma fehér,mind egy-egy csillagéjjelente körbefonszorosan, egy-két itt felejtett illat.Fekete ruhámon foszlás,krizantémokat virágzik az ég,még [… Tovább]

Zengő, ritmus     Nógathatsz, Tibor! Óh, a vers – hát erről lehet egy életen át vitánk, ám tudd, én nem a kedvedért írok s engem elismerhet a szép jövő!        

Zengő/képes   az okker érik az útszegély zöld poros az út haragos az ég mintha viharos esőre várna a föld a fény nem aludt ki még lám, a festő agyából szállnak madarak éhes seregélyek öreg varjak bizseregnek az idegek az [… Tovább]

Zengő https://www.youtube.com/watch?v=uNBKfNo9Pu0 virágok kettesben fűszeres éj csalogány visszatérő dalát legyezi lengeti a szél merre van az odaát pillangók a bibén virágok kettesben fűszeres éj összehajolnak félve forró a nappal salakja éget kertész jön-e nála az olló hidd el illatom méreg [… Tovább]

a legtörhetőbb intervallum, hol ébrenlét valósággá nyúzza az álmot. a cserépszavazás zsigerből ver tíz évet a terhelhetőség ráncaira, mint kalapács a rúgó-szívre, ami már csak tak-ol, akár az első troli, ami ha tetszik, ha nem elindult feléd. paplanszagú verejtéket álmodik [… Tovább]

  Ereidben vér csörgedezik Képzetemben Saját színével Záporeső ízével Mint pipacsos mező Ázik   Valami kedden azt súgta Ha pipacsok kínja marna A vér bennünket Csütörtökön is Összevarrna   Ám Amikor szerdán egymás húsába téptünk S ajkunk csupa vér lett Szívemből [… Tovább]

Eszmékbe bújok – s nem találsz, így ildomos – úgy vélem – megsimogatlak – nem érzel, jó lehetne nékem is – a meztelenség eszméjét öltöm magamra közel kerülni – hisz mindig is ezt akartam: hozzád közel uraljon a természetesség, ne [… Tovább]

  hang nélkül mentem be az ajtón feketén meztelenül kezemben ezüst jellegtelen ötvözet nem néztem szét egyenesen hozzád mentem fejed körül gomolygott a füst szemedben érett mohóság az asztalon toll és papír az ezüstöt a kutyáidnak dobtam marakodjon az aki [… Tovább]

    szemeid villanó fények és én csüngök rajta mint égi kötélen várva a csillag-zuhanásra mint ígéret a parazsas  nyárban bár lennék húszéves de jó is lenne csillagként  feszülnék föléd az egekbe

Ragacsosak, édesek a fürtök, viaszölben mézellik a szőlő, a hajnali dombra települt köd, és a hordót őrző pincebölcső,   hírnöke az őszeleji szépnek, félő gondnak, aggódó mosolynak, gyors kezeknek, jó dologtevésnek, nagy várása a jövelő bornak.   Jár a munka, [… Tovább]

    Mennyi búcsút ropogtattak el már úgy olcsóságaim, megszerezhetetlenségig tördelve álmom, hogy hitem gyilkosa öneméssszen, míg a végtelen egyszer megadná magát? Burjánzik a feledéssé törekvő elengedés, de úgy, kitépi szívem itt bent a folyamatos valót. Csak gyötör a láz, [… Tovább]

  Esik eső, fáj a szívem… Hogy nem talál más semmit benn. Esik eső… Belém kopog, s halkan akad bőrbe horog… Kínzó, őrült, üvöltenék! Kíméljen meg a sors pribék. Éles taps nyes fül hegyére. Megáll minden, meredt végbe… Gyorsan szalad [… Tovább]

Szeretnéd az emlékekettíz körömmel elkaparni,szabadulnod mégsem lehet,mindig visszaránt valami:   egy elgurult, leszakadt gomb,a tárt ablak sóhajtása,a viharban reszkető lombemlékeid előássa.   Álmaid már mind fakultak –nem ölelnek körül puhán,szárnyuk szegve – földre hulltak…porban kúszó vágyak csupán.   Üszkös tarló [… Tovább]