Nagygyörgy Erzsébet : Talán

 

 

Talán sosem volt költői vénám,
ülök a papír előtt most bénán. 
Te rút, kísértő, kóros képzelet,
szívembe tűzöl szöggel képeket.

 

Mi végre tennék olyat tinéktek,
hogy hamis gyöngyöt szórnék elétek?
Dühös szavak fészkelnek agyamba,
lávavers olvad körém, s magamba. 

Valaki lökne, hogy induljak el…
Szóljon-e szavam, vagy némuljak el?
Ha rám vetülne az ihlet fénye,
végre érteném, mi Isten lénye.

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 166 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet