Vers

ribizli és vörösbor

ahol a vörösborban megfuttatott bikahere extra-nagy ínyencség éjszakák mélyén zsarátnok cikkan át apró melleket bizserget csitri vágy valahol egy ribizli elgurul piros csíkot húz egy szűzlány vérrel írja meg első levelét   desperado* szelek szárnyán vitorláz  héja gondolat – ha [… Tovább]

Mese

Hóhányó

      Késő ősszel havat vártam, tocsogtam az esős sárban,jó csizmáért sorban álltam,még a lábam is lejártam!   A hópelyhek csak nem jöttek,nekifeszültem a ködnek,együtt fújtam én a széllel,hóért harcoltam a téllel.   Vele ritkán találkoztam,Mikulással barátkoztam,ajándékért kicseleztem,jóságommal hitegettem. [… Tovább]

Poligráf

A gyűrű

Poligráf     Sehogy sem volt képes megbarátkozni a gondolattal, hogy neki itt kell laknia. Ebben a betondzsungelben, ahol még a fák is feszengnek. Időnként előszedte a régi képeket, leveleket és azzal vigasztalta magát. Értelmes asszony volt, felfogta, hogy nem [… Tovább]

Poligráf

Menekülés

Poligráf   A városka tere komoran sötétlett. Éjfél körül járt már az idő, amikor Zebegényi Béla kis, fekete kutyájával sétálni indult. Szeretett ilyenkor sétálgatni a parkban, éjszaka már senki sem zavarhatta elmélkedésében. A biztonság kedvéért azért mindig vitt magával egy [… Tovább]

Poligráf

Jaj, ne már…

Poligráf     Meleg, nyári szellő játszott a lány hajával, míg ő vezetés közben BMW cabriojából azt nézte, hol állhatna meg kedvenc étterméhez legközelebb. Fáradt volt és éhes, pedig még az új szálloda edzőtermébe is el akart menni időpontot egyeztetni [… Tovább]

Vers

Átláthatóság

                                                     a lapos hazugságon, mint szitán, majd                                                     a cselvetések bevett fondorlatain,                                                     mézen-mázon, burjánzó szóvirágon, a tiltott                                                     határ szögesdrótsorán, a frontvonalak                                                     féltve ápolt lövészárok-romantikáin, végül                                                     magán az ármányon — az idegen palástok                                                     nem rejthetnek tovább benső hiányt, be nem töltött                                                     vágyat. [… Tovább]

Vers

Lennék…vagyok…

      Lennék tenyeredben a redő,a valahonnan eredő,s messzi titkokba mutató vonal.Érintéssel vakon is megfejthető,eggyé fonódó saját sorsoddal.   Egyetlen pillantásodezernyi csillag fényénekszikrázásával együtt ragyogó.Lennék álmaidbaörök, világosságot hozó. Lennék… Vagyok…     2013. december 20.

Vers

Utolsószójogos-sorok

      Legyen igazatok, ti Istenutánzók, hisz szabadon ítélkeztek felettem, és hányszor, és mint… jobb, ha elfelejtem, de ha már így adódott, egy pár sort itt hagyok, emlékeztetőül: nem zavar, ha elfelejtitek a sok mozzanatot, amikor hitemmel emeltelek benneteket [… Tovább]

Vers

Palacsinta

Csak liszt, tojás, tej, csöpp só – tálba merve, kikeverőzve, csöppintősre, nyersre, s a dolog végén addig-addig párszor, hogy csurranózzon a merőkanálból, majd forrós zsír a lobbant nyéledénynek, a tűz örült, a szikrák fütyörésztek, és anyám merte ősült mozdulattal, kört [… Tovább]