Többé ne várjatok rám. Láthatjátok, nem nézek vissza, megyek előre, (utána – sorsom ez) oda, hol a hold ezüstre festette a jeget. Hagyjatok bánatos szép szőkék, nyers illatú kedves vörösek, Ébencsillogású Sötéteim, mindig mosolygó gesztenyék. Ég veletek szűz énekek, vöröslő [… Tovább]
Már nem is tudom, hogy írjam le neked. Egyébről van itt szó? Egy pillanatra egyedül…de már jól viselem. Kitanult labilis kényelem. Nagy úr gyötrelemre ez… Ne. Ne hívj nihilnek, hiszen átalakítom e kínt. Várom, hogy menj. Jövök magam felé. Most [… Tovább]
(Ellenpontok Dylan Thomas verséhez*) Nem ragyognak fel szétszórt csontjaink, Ha az út közepén, ahol az öröklét Óvatlan macska, véres foltokat Hátrahagyva roboghat el a farkas idő. Orrszarvú bűnökkel átszúrtan Nem érünk partot. Ahol minden széthull, Nem emeli fel fejét [… Tovább]
