A ráncos föld felett üveggömb a nap, mögöttünk mezítelen délutánok csukódnak. Megrajzolt világunkban megfejthetetlen várakozások, csupasz percek zsibongása szádon, számon. Szédület. Valóság. A szív és az idő káoszán át, nádsuhogás, mohafinom nyár… Hátam mögött állsz. Körbejárlak. [… Tovább]
hang nélkül mentem be az ajtón feketén meztelenül kezemben ezüst jellegtelen ötvözet nem néztem szét egyenesen hozzád mentem fejed körül gomolygott a füst szemedben érett mohóság az asztalon toll és papír az ezüstöt a kutyáidnak dobtam marakodjon az aki [… Tovább]
szemeid villanó fények és én csüngök rajta mint égi kötélen várva a csillag-zuhanásra mint ígéret a parazsas nyárban bár lennék húszéves de jó is lenne csillagként feszülnék föléd az egekbe
Ó, ha egy alaindelon fogja kezem, borostás arcéle súrolná vásznam, mozi lennék, ha most nem is lehetek más ma. Ráfeszülve már legyintek is, hisz pápaszemes, szeplős kétszázkilós bálnaként, mozim előtt pattogat kukoricát egy filmkukac. De sebaj, a happy end után [… Tovább]
KÖLTŐ egy az ezerből írt valaha néhány sort értékelhetőt MEGOLDÁS tóparti sásból szúnyogcsapat közeleg nem nyitok ajtót KUKORICA nem telik el nap hogy gyarló vágytól hajtva ne szemezgetnél HIPOCHONDER az interneten találhatsz betegséget ami illik rád BAGOLY komolyan [… Tovább]
Ragacsosak, édesek a fürtök, viaszölben mézellik a szőlő, a hajnali dombra települt köd, és a hordót őrző pincebölcső, hírnöke az őszeleji szépnek, félő gondnak, aggódó mosolynak, gyors kezeknek, jó dologtevésnek, nagy várása a jövelő bornak. Jár a munka, [… Tovább]
