Ragacsosak, édesek a fürtök,
viaszölben mézellik a szőlő,
a hajnali dombra települt köd,
és a hordót őrző pincebölcső,
hírnöke az őszeleji szépnek,
félő gondnak, aggódó mosolynak,
gyors kezeknek, jó dologtevésnek,
nagy várása a jövelő bornak.
Jár a munka, föl-le kaptat rendre,
taktusul a tervezett időre,
kézmeleg tapad a szőlőszemre,
lábnyomokba lép a gyalogtőke.
Estellére minden körbe fárad,
kifogynak a hajlongók a szóból,
csupaszolnak a venyige szárak,
s mustot ízel nagy kortyban az óbor.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.28. @ 07:13 :: Böröczki Mihály - Mityka