Vers

Fa

Rezdülő fa. Bárhol érsz hozzá, az egész beleremeg. Akár az ember is. Nem termése-önsúlya húzza, elég, ha él, beleveszik. Mér’ nyúlott ennyire, határait miért akarta kitölteni – ó, a mag, miből bármi előhívatik, csak féreg ne bántsa rothadását, a nedvek [… Tovább]

Vers

Nézem a végtelent…

Nézem a végtelent,a csillagos eget,de nem érdekel semmi,mert engem sem értenek… A holnapot nem látom,másért kel a hajnal,nagy az én terhem,bár mindenki vigasztal… Valakinek talán,ezek nem is gondok,ám aki jól ismer,hallja, amit mondok…

Vers

Visszajár!

      Sors, szétvágott mezők, elektromos kisülés. Hol vagy? Háromszor ötszemes ablakok egymás mellé rendelése lettél? Gyors, változó világ, mint a pörköltre szikkadt sült krumpli. Már meddő, szénszürke cinke, cinkelt veréb… Az egymásra téglaként kapcsolódó könyvkupacok sem védtelenebbek. Hol [… Tovább]

Poligráf

Punk Panna

Poligráf — Már régóta foglalkoztat a punk lány esete, akit a parkban találtak az akácfán — mondta Józsi, aki minden este a helyi kocsmában mesélt. Volt, hogy úgy volt, de volt, hogy csak halandzsázott. A vendégek boldogan fizettek egy-egy sört [… Tovább]

Vers

Váratlan vendég

  Nyári este ablakomon  Egy tücsök kopogott, Beengedtem, s vele együtt A mezőillatot. Elmerengve találgattam  Jöttének indokát, Néztem, hogy jár-kel a házban, Mint régi jó barát. Írni kezdtem, s míg figyelte A billentyűzetet, A képernyőre kétkedőn Egy pillantást vetett.   [… Tovább]

Elbeszélés

Cicarém a platánfán

Elsőként egy macska fedezte fel. Madarakra vadászva mászott fel a kisváros évszázados platánfájára, nem számítva egy cicarémre. A hangját hallva a fa alatt egy padon üldögélő Tülkös Sándor is felkapta a fejét. Összehúzott nyakkal pillantott fel, mert nem biztató lehetőség, [… Tovább]

Vers

Menedékház

    Lehet, másnaktényleg térkép e táj,de számomrateljesen mást jelent:   egyszerre levedlett, homályosan visszasejlőmúltakat, ködellő jövőt,s néha, még elviselhető jelent.   Meglehet, másnak csupán vaktérkép e táj, csontból –húsból – vérbőlkirakott terepasztal,használ engem, kitapasztal,  beszélő szerszám, játszótér, melynek használatáért [… Tovább]

Vers

Kettesben

      Agyamon átsüt a félelem pedig örültem annyira örültem hogy csak úgy mi ketten lehetett volna egy könnyű esti séta kettesben beszélgettünk volna csak úgy apró dolgokról mi ketten de minden apróságnak súlya van és nincs olyan hogy [… Tovább]

Vers

Harang után

Elég a testből, amit adtál, nézd meg, mire jutottam vele – s a lélek, belőle ez maradt, avval is lásd, mire megyek. Nagy néha megvigasztal annyi: egy a készleted, azt szeled – vállon vered új ügyfeled, nyugtatod: megszokod, szeresd. Tudom: mi távol, [… Tovább]

Poligráf

Rossz álom volt?

Poligráf   Hideg van, nagyon hideg! Rettenetesen fázom, vacognak a fogaim, remeg mindenem. Erőltetni kell magam, hogy kinyissam a szemem. Nem megy. Mintha valami mély kút fenekéről kellene kimásznia tudatomnak. Pedig fel kell ébredni, mert iszonyatos álmom volt. Próbálom felidézni, [… Tovább]

Vers

Lelkezés

Ilyenkor átlényegül jósággá az aggodalom. Leegyszerűsödik, kézzel érinthetőből alakul át lélek simítóvá, minden távolságon átérve. Felszakad sóhajom, szomorú szemem, de gondolatban ismételten magamhoz vonom buksifejed. Csak ideérnének szentjancsiként friss levegővel a csillagok! Tértágító, plafont megsemmisítő lehet, ha lélekűrhajóba száll, és [… Tovább]