Bartók Béla és Juhász Ferenc tiszteletére Volt egy öregapó, szakálla, mint a hó, őszülő ereje sziklákat roppantó. Fél-karja rettenet – hegyeket görgető; pillantása néma – csontokat zörgető. Volt néki, volt néki kilenc szép szál fia, testéből sarjadzott [… Tovább]
elhangzott Pleidell János (1915 – 2007) születésének centenáriumán Fényből vagyok, fényből jöttem – vezérel az Égi Bárány… Tengert mért nyitna előttem, lépte nyoma ha szivárvány? Elhívott – játszó világba –, tövisek közé hogy hulljak, hol szárnyszegett [… Tovább]
Manóvilág produkció… Horváth Endre zenéjére (hangjegyek szerinti ritmusban) Fényben szikrázó világ a tóban ringatja magát. Pille-álmon a szűrt szivárvány színei tűnnek át. Békák hangja a nádason röppen szöcske szárnyakon. Zápor ásít a hegytetőkre, dombot ha ködbe [… Tovább]
Henri Fantin-Latour festményéhez 1882 Kalapjában zörgő virág – száraz, szúrós a tekintet, szívburok rég farsangi bált őriz – nyomát szerpentinnek. Bódulat volt az az örvény? Leányságból kifordító?… Önkényt szabhat ma a tömjén, de botlást nem ismer kígyó. [… Tovább]
Marc Chagall festményéhez Égre s földre tekeredve leng a szatócs bő szakálla, villámot vonz fellegekbe, bolondgombát kalapjába! Hamut szór vagy ruhát szaggat? Sirámokból merít erőt, hízeleg, hol szállást adnak, de törvény sújt földművelőt! Lába porzik, vasútszélen fügét [… Tovább]
Luis Haertas festményéhez Álarc mögött macska-lélek, megkopaszt, ha játszmákba nyúlsz: zsebben hordja szerencsédet, – szemfüles vad, éber hiúz! Ereiben pénz csordogál, mosolya kész – női szeszély, vihog, dőlhet hat kártyavár, – vénát nyúz a vak szenvedély. [… Tovább]
egy árvácska monológja Nyúlok, ha megszorít utcakő vagy márvány, ott, hol a harmathoz vér tapadna járdán, s nyílok, ha lelkek közt farkas-éh üvöltöz’ készülvén ólomtól loccsant agyvelőkhöz! Csecsemőt siratok s temetetlen anyját… Mért, hogy szép bolygónkat untalan [… Tovább]
Anyák napjára 2015 Fogunk s hajunk szála ritkul, emel még, de sajdul a kéz. Szorgos napok rendje hígul s fokról fokra lépni nehéz. A Holnap: mi lassan telik, egybe foly’ a tenyérnyi múlt, álmaink’ angyalok lesik, [… Tovább]
Adriaen Brouwer (1605-1638) festményéhez Szél süvölt vad ordításban, ereket bősz harag pattint, nagyivók közt villongás van, falra hányt a szó s az abszint… Korcsmákban időt ki szalajt? Summások nyújtják az estét, zsivány tetőz asztal-zsivajt, kibic-trükkjét hogy kilesték. [… Tovább]
Anton Azbe festményéhez Dolgoztam lezárt bányákban, szemfedőt hol szénpor csipkéz… Vaklóként botlott a lábam, – szívlapáttal lendült a kéz. Tizenhatszor másfél tonna nyomta csillés kamaszvállam, egy volt a nő- s férfinorma, – kardos ekevassá váltam. Agyamba [… Tovább]
