Vers

Esti mese

    Alszik a fűben a rét. Alszik a füvön az éj, nyála csordul: harmat.   Csillagokkal ring a tó. A Mindenség nem látható asztalán finom műszerek.   A mérnök-Nap pontosít pályáján, picit rövidít így ősz felé. Mind többet   [… Tovább]

Vers

Táncvarázs

      Édeni hangján rezzen a gitár, csábító dallam vegyül az éjjeli vágyba. Parázsló szemmel a lány surranó árnyakat űz. Hajladozó karjával örvényeket kavar, e tompa világba. Szívével, heves ritmussal szerelmet muzsikálva, önmagát táncolja életre-halálra.

Vers

Úgy

    Úgy nézni egymásra, világot teremtve,levágott virágszálak között elmerengveénekelve múltas romjaink felett,úgy kéne ünnepelni téged, engemet. Úgy, mint a reggelt, mint a szűz időt,mint a szennyétől megtisztult szeretőt.Úgy kéne ölelni belénk az életet,mint anya a méhében fogant gyermeket.   [… Tovább]

Vers

Körúti ősz

    Pasztellszínűvé kenődtek a fák, fáradtabbak a kirakati fények. A gőgös tekintetű próbababák fiatalok, jól öltözöttek, szépek.   Semmitmondó plakátok alatt, a Corvin-köznél cigarettázok. Dunai párát tol a 4-es villamos. Mehetnék. Maradok és várok, várok.   Esteledik. Szállingóznak már  [… Tovább]

Vers

Földön, égen

    Úgy bodorodnak a felhők, szöknek a végtelen égbe,sárgul a kék, belereszket körben a rét meg a boglya,messze a hegy szekeréről nyögve csikorg a saroglya,sistereg, omlik a zápor, mossa az őszt feketébbre.   Pont az az illata most is, [… Tovább]

Vers

Vágatlan

  Mikor  eltávozol  erről  a  földről,  nincs,  mit  magaddal  viszel  vagy  tovább  őrzöl,  talán  csak  a  neuronjaidba  beleégett,  ezernyi  édes – bús  emlékképek  sora  –   bennem  is  végigpörög:  privát  filmmúzeum,  melyet  életemtől  örökölök  és  újraéledhet  fáradt  szinapszisaimon   ( amúgy  [… Tovább]

Vers

Pásztorbot

Amatőr zaccon pironkodhatsz De én mit kezdjek magammal ha Nekem a “szép” Akadémiai fejbólintás nélkül is Bejön És csak rácsodálkozom   Vagy a hohes-C-újmagyarban* Már nem lehet szép Ami érdek nélkül Tetszik? (Pedig Évának, – esküszöm Még mindig jó melle [… Tovább]

Vers

Reménytelenül

  Reménytelenül Koosán Ildikó messzi útról tér meg így a gyermek akit a gondok végül hazavernek tán jut kenyér neki ott, fél adag és beszélhet a máskor hallgatag nevesincs szegény aki agonizál már a lét peremén többre vinni tudja nincs [… Tovább]

Vers

Kádak és idők szélén

Eszembe jutsz… miért, mikor nem? Hisz veled teljes a létezésem.Bár ezt a mostani életet képes vagyoktúlélni egymagam, de ha én itt és te ott,gondoltam, attól még válthatnánk pár szót.Tüstént indulok hozzád, már a kabátot veszem,csengetek, toporgok, mint egy kiskamasz,a szomszéd [… Tovább]