Fehér Csaba Szerző
Vezetéknév
Fehér
Keresztnév
Csaba
4 hónap 4 hozzászólás

felütés kéne most, erős fortissimo zakatoljon végig akármilyen metrum sóhajtva szakadjon tán benn a levegő zene legyen, dallam, bongó instrumentum legyen szilaj ménes, pusztában riadó tavaszt fessen ősszel, hóesést tavasszal olyan erőst látsszék sorok közt a szándék amennyit az ember [… Tovább]

3 év 5 hozzászólás

Körtefát ültetek,  karcsút, rügyeset,  amikor a fagyból  lesz majd kikelet.   Felnő ez a kis fa,  s aki született,  azzal együtt várjuk  mind a szüretet.    Addig pár év telik,  és mert így esett,  faragok egy verset,  aprót, fényeset.    [… Tovább]

4 év 6 hozzászólás

    Rozsdaszínű ég alatt egy átutazó vagyok,szembejönnek kérdések: kicsik és a nagyok.   Bajszom alatt dörmögöm:lassabban kell élni.Hátam mögött fényévek,s a holnap csak tenyérnyi.   Bőröndömben jól elférsok kincs és néhány lom,pár ismeretlen úticél,azt még megpróbálom.   Drága most [… Tovább]

4 év 1 Komment

    Dért lehel rám a csípős november, s a hegyek csúcsán hintázik az este, fel-le járva imbolyog az árnyék, mint részeg, ki a kabátját kereste.   Nyitott szemmel álmodnak az utcák, és kéményfüstöt fújnak egyre, szálljon, kövér pók a [… Tovább]

4 év 5 hozzászólás

Meghatározom magam reggelente, adott időben és helyen létezem, könnyű jelzőket húzok testemre– mennyiségit és minőségit. Alanya leszek a hétköznapoknak, és dél körül már eldől, hogy egyszerű vagy többszörösen összetett mondattá válnak az órák. Tárgyiasulnak a gondolatok, egy-két főnév mellékessé lényegül, elém áll a névutó, belém köt néhány kötőszó, s én igyekszem, [… Tovább]

4 év 3 hozzászólás

Párizsban tavasz van, látod-e a jókedvű időt? A repkény kizöldül, érzed-e a nyüzsgő miliőt? Dal fakad az utcán, az április vihart zaboláz, villámot lovagol, és szunnyadni nem hagyja a láz. Félig telve a Hold, porzik a csillagok tejútja, virágzik a hajnal, s bekacsint a harangszó újra. Felbolydult hangyaboly, a világ [… Tovább]

5 év 4 hozzászólás

      Mint selyemhernyó a levél fonákján, begubózva várjuk az éltető napot, erőt gyűjtve a tavaszra, nyárra, feledve múlt időt, hisz vége, láthatod. Ránk pillant a hajnal didergősen, de már mosolyognak a duzzadó rügyek, árnyéka lesz újra a világnak, ahogy az április jő, s felénk [… Tovább]

5 év 4 hozzászólás

  Emlékszel-e, mondd csak, alig két éve múlt, valahogy mégis az idő mélyére hullt. Délelőtt érkeztem, robogott a vonat, szikrázott a járda, és a csillagokat  lehetett még látni. Kerestem, mint régen,  hol lehet a Göncöl, merre jár az égen?  Örültem, hogy kezem kezedbe költözött,  ahogy egymást néztük [… Tovább]

5 év 1 Komment

(Babits kertjében)   Most itt ülök nálatok újra, elalélt köröttem a didergő kert, a karosszékben csendben elaludtam, s az esti harang síró szava kelt.   Álmomban hozzád öregedtem, és együtt néztük a sápadó holdat. Az évek fehér hópelyheit lassan fejemre szitálta a holnap.   Vendéget vártunk, [… Tovább]

5 év 12 hozzászólás

(egynémely költőkhöz)     Hányszor olvasom: “az este úgy jött ahogy szokott, szomorú szívekbe sáros ürességet lopott.”  Szavak. Súlyos szavak. Vagy csak tompán kongó kéreg? Úgy facsard a szót, hogy beleborzongjon a lélek! Olyan verset írjál, amit százszor elolvasnék, jó, ha szép, de [… Tovább]

Fehér Csaba Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.